Autonóm eszközök támogatták a hadgyakorlatot

A brit Királyi Haditengerészeti Kommandó lenyűgöző, egyben nagyon félelmetes hadgyakorlatot tartott: légi és vízi közlekedésre képes autonóm eszközökkel hajtottak végre katonai feladatokat. Főleg felderítésre használták őket, de így is nehéz nem fegyverként tekinteni a lőszerszállító drónra, a hőkamerás minikopterre vagy az aknakereső robot- tengeralattjáróra.

A haditengerészeket az ún. Autonomous Advance Force 4.0, egy olyan rendszer támogatta, amelynek önvezető egységei feltérképezték az ellenséges vonalak mögött fekvő rakéta- és radarállomásokat. Ezeket a pilóta nélküli teszteket az észak-angliai Raf Spadeadamban található Elektronikus Taktikai Hadviselés Központban hajtották végre, míg a víz alatti próbákra a déli parton húzódó Lulworth-öböl partjainál került sor.

A hadgyakorlat nem titkolt célja annak feltárása volt, hogy éles harci helyzetekben milyen feladatokra lehet befogni az autonóm rendszereket. Az együttműködő katonákat és robotokat „hibrid haderőnek” nevező Sir Tony Radakin admirális így érvelt a tesztek mellett: „Csak a legfrissebb technológiák és innovációk folyamatos kutatásával tudunk felkészülni a jövő kihívásaira.”

A földi egységek a Malloy Aeronautics drónját, a TRV150-et vetették be. Ez a légi jármű akár 68 kilogramm hasznos terhet is képes felemelni, majd célba juttatni, így a harcmezőn lőszer, vér és egyéb ellátmány utánpótlására alkalmas. A jármű a kommandósok mellkasára erősített táblagéppel volt összeköttetésben – ez egyrészt a lokációs adatokat osztotta meg vele, másrészt jelezte a katonáknak, hogy mennyi idő múlva érkezik a szállítmány.

A TRV150-nel rögtön egy másik önvezető járművet is szállítottak: a víz alatt suhanó Remust a tengerbe dobták, hogy teszteljék aknakereső képességeit, valamint azt, hogy mennyire hatékonyan képes előre jelezni a kétéltű csapatok előtt lévő akadályokat. Az egység továbbította az adatokat a MADFOX hadihajónak, amelyen egy Cobra nevű merev szárnyú drón is utazott. Ez a földről és vízi járműről egyaránt indítható, 3,1 méter szárnyfesztávolságú repülő célpontok azonosítására és digitális megjelölésére alkalmas, de még így sem menőbb a következő, szintén remekül vizsgázott járműnél.

Az Anduril által készített Szellem egy szinte néma csendben közlekedő, hiperérzékeny szenzorokkal felszerelt mini helikopter. Tulajdonságai miatt lényegében lopakodó eszközről van szó, ami nagyon nehezen észlelhető előőrsként élő képet ad a kommandósok előtt húzódó területekről. Persze nemcsak keresi, hanem azonosítja is a hőjeleket kibocsátó célpontokat, így már önmagában elég hatékony, és kötelékben ugyancsak teljesen önállóan repül. Bár a hadgyakorlaton kizárólag a felderítés volt a célja, tudni lehet, hogy valamennyi küldetésspecifikus hasznos terhet is elbír.

A hadgyakorlatról szóló híradásokban arról ugyan nem esett szó, hogy a fentiek bármelyike képes lenne önálló támadásra, de annyit elárultak, hogy az adataikra támaszkodva az operátorok már gond nélkül megtehetik, az ún. Tactical Precision Strike rendszerrel. Ennek egységeit levegőben várakozó lőszerként, vagy ha tetszik, aknaként kell elképzelni, és kizárólag emberi utasítással lehet őket bevetni.

Gábor János, NEW technology

Forrás: The Engineer