A CAD-Terv és a fejlesztési folyamat digitalizációja

Nadj István, a CAD-Terv ügyvezetője azt a problémát vetette fel a TECHference-en, hogy a hazai cégek nem helyeznek elég nagy hangsúlyt a fejlesztési folyamatok digitalizációjára, pedig „minél többet invesztálunk fejlesztésbe és tervezésbe, minél inkább előre gondolkodunk, annál kevesebb kárt okozunk magunknak és a cégünknek”. Egy termék életútja során a fejlesztés az összeköltség 10-15 százalékát teszi ki, és a költséghatékony gyártásnak az is feltétele, hogy a terveket gyártásra optimalizáljuk. Sokszor nagyon minimális változtatással, például egy változó nyitásiránnyal, vagy azzal, hogy nem öttengelyes robottal helyezünk be egy nyáklapot, eurótízezreket lehet spórolni, mivel sokkal hatékonyabbá válik a gyártás – vezette le.

Szemléletváltásra van szükség

Pusztán közgazdasági alapok helyett, egy-egy számra koncentrálva, lehet lokális sikereket elérni, de sokkal jobb a vállalat egészére vonatkozó célokat megfogalmazni – javasolta az előadásában Nadj István, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy máig jellemző az adatok kollégák közötti visszatartása – hiszen cégen belül is tartanak a versenyhátránytól –, pedig a vállalatoknak elemi érdeke lenne az adatok házon belüli megosztása.

Példaként a győri Audi gyárnak készített, pneumatikai tervezési folyamatot automatizáló alkalmazásukat emelte ki: a német autóipari OEM – a saját mérései alapján – 50-60 százalékos konstrukciós időt takarított meg. Ez máris sikeressé teszi a terméket, de Nadj István szerint csak most kezdik igazán megérteni a komplex előnyeit, hiszen az applikáció a teljes fejlesztési és gyártási folyamatra nézve kedvezőbb feltételeket teremtett.

Mire megy el a fejlesztési idő?

A CAD-Terv ügyvezetője egy friss tanulmányra hivatkozva közölte: napjainkban a fejlesztési idő több mint felét még mindig nem innovációteremtésre fordítják a cégek, hanem valami nem hozzáadott értékű mérnöki munkára, például információk keresésére, darabjegyzékek kitöltésére vagy riportokra.

Éppen erre a problémára reagáltak egy automatizált darabjegyzék-készítő megoldással, ami abból indul ki, hogy egy termék 3D-s modelljében minden információ megtalálható (hisz a mérnöknek először így is, úgy is meg kell adnia). Mint mondta, sokkal hatékonyabb ezekből az információkból kiindulva tovább dolgozni, mint utólag újra meg újra kikeresni az adatokat, például azért, hogy a kollégák kézzel beírják a tervezőrendszerbe. Az alkalmazásuk azt segíti elő, hogy a mérnök tényleg a fejlesztéssel tudjon foglalkozni, és hatékonyan kezelje a változtatásokat. Az applikációba csak azt kell beírnia, ami megváltozott, míg a többit egyszerűen frissíti a rendszerben. A megoldásuk gyakorlatilag felszámol minden elvesztegetett időt, amit eddig arra fordítottak, hogy kikeressenek egy-egy korábban megadott paramétert vagy anyagminőséget.

A vállalati tudás megőrzésének fontosságáról szólva Nadj István megjegyezte: a fluktuációt és ezzel a tudás lemorzsolódását úgy lehet a legjobban kezelni, ha letisztult, egységes vállalati folyamatok zajlanak, és ezeknek a betartását különböző megoldásokkal támogatjuk is. Ez már csak a napjainkra jellemző mérnökhiány miatt is fontos lenne: hiszen a digitalizált folyamatok lehetővé teszik, hogy a nem létező „Superman” helyett elég felvenni egy jó gondolkodású, motivált, fejlődni akaró kollégát, akit aztán meg lehet tanítani a cég standardjaira.

Gábor János, NEW technology