Kanada lesz a világ egyik nagy hidrogén-epicentruma

Svájci kutatók tárták fel az észak-amerikai államban rejlő potenciált. Az ETH Zürich Nature-ben megjelent tanulmány a jövőbeni nagyléptékű hidrogéngazdaságok költségeit és környezeti hatásait vizsgálta mélyrehatóbban, és négy lehetséges, 2050-ig kifutó hidrogénkeresleti forgatókönyvet elemzett.

A tudósok szerint a világ hidrogénigénye évi 111-től 614 megatonnáig terjedhet, így nagyon nem mindegy, hogy a világ mely régiói lennének a legalkalmasabbak a hidrogén költséghatékony előállítására – figyelembe véve a megújuló energiaforrásokat és az elektrolízishez szükséges vízhozzáférést. Az eredmények alapján Kanada nagy területei a jövőben a legígéretesebb régiók közé kerülhetnek.

„Rengeteg nyílt tér áll rendelkezésre, amelyek rendkívül szelesek, így ideálisak szélturbinák felállítására, ráadásul rengeteg víz is található a térségben, és a politikai helyzet is stabil” – mutatott rá Tom Terlouw, a tanulmány vezető szerzője, hozzátéve: „az elektrolízishez szükséges víz rendelkezésre állása ugyanakkor szintén fontos szerepet játszik, ahogy az is, hogy az adott ország megbízhatóan tudja-e exportálni a hidrogént”.

A kutatók szerint az Egyesült Államok központi területei szintén jó feltételeket kínálnak, ahogy Ausztrália egyes részei, a Szahara, Észak-Kína és Északnyugat-Európa is. A tanulmány mindazonáltal megállapította, hogy egyes, jövőben magas hidrogénigényűnek prognosztizált területeken – mint amilyen Japán, az Egyesült Államok és Kína – a hidrogén előállítása viszonylag magas költségekkel járhat. A jövőbeni hidrogéngazdaságnak – a globális kereskedelem révén – meg kell küzdenie ezzel az eltéréssel, ami viszont további energiafelhasználást és politikai együttműködést igényel.

A tanulmány a hidrogéngazdaság lehetséges környezeti mellékhatásait is vizsgálta. A szerzők arra jutottak, hogy még a teljesen zöld hidrogén előállítása esetén is jelentős szénköltségekkel kell számolni. Ezek közé tartozik a szélturbinák, napelemek és elektrolizátorok beépített szén-dioxid-kibocsátása, valamint a gyártásukhoz felhasznált fosszilis tüzelőanyagok által termelt energia.

„Fontos hangsúlyozni, hogy még egy működő hidrogéngazdaság is szén-dioxid-kibocsátást fog termelni” – emelte ki Terlouw. „Számos rendszer és gép, amelyet a hidrogéngazdaságban használnak, olyan országokban készül, ahol ezek gyártása nagyrészt fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodik. A legtöbb napelem most például Kínából jön, ahol az előállításhoz szükséges áramtermelés túlnyomórészt széntüzelésű erőműveken alapul.”

Gábor János, Okosipar.hu