Barion Pixel

A CNC-s az új sztárszakma?

A robotika előretörése ellenére mind keresettebb a CNC-s munkaerő, de szakember és szakember között is többszázezer forintos lehet a bérkülönbség. Megkérdezett szakértőink, Bálint Anita, a Lovász Kft. HR és vállalati kommunikációs vezetője, illetve Boros Gergő, az Emika Elektromechanikai Zrt. folyamatmérnöke vezetnek be a szakma bérrendszerének részleteibe.

Klasszikusan a nagyon keresett szakterületek közé tartozik a CNC gépkezelő és programozó, de még mindig többen vannak, mint a szerviztechnikusok, akikért néha a fél országot végig kell telefonálni, ha hibaelhárításra van szükség. A szakképzések persze népszerűek, de nem minden végzősből lesz rögtön a hónap dolgozója, mert itt tényleg a gyakorlat teszi a mestert.

Napjaink talán legjobban fizető nem diplomás munkájáról szóló riportunkhoz igyekeztük megtalálni a szakma szűk keresztmetszetét, két olyan magyar céget felkeresve, amely elhagyta a kisebb termelési léptékeket, de ott még nem tart, hogy robotok mossák fel a tárgyalóhoz vezető folyosót. A német és svájci desing lámpatesteket, csarnokvilágító rendszereket és LED-es lámpatesteket, illetve japán karosszéria-alkatrészeket gyártó Emika Elektromechanikai Zrt.-nél Boros Gergő folyamatmérnök örülne, ha megyénként akár csak 1-2 szerviztechnikust találna, míg egy kezdő gépkezelőt még viszonylag gyorsan hadrendbe tud állítani.



- Hirdetés -

A szakember szerint a gyártók által megadott ún. PPM (parts per million) mutató máris remekül tükrözi, hogy az üzleti partnerek milyen gyártásminőséget, közvetve pedig mennyire pontos és precíz munkaerőt igényelnek az olyan beszállítóktól, mint ők. Az autóipar jellemzően hibamentes beszállítást vár el, de a 0,6-os ppm még eltűrt. Ez azt jelenti, hogy egymillió legyártott munkadarabból legfeljebb 0,6 darab lehet selejt, és ez már klasszikusan ipar 4.0-s mutató.

„Az ipar 1.0 az volt, amikor a műhelyében a csizmadia elkészítette a csizmát. A 2.0 Henry Ford gyártósora volt, ahol már szalagrendszerben voltak lebontva a gyártófolyamatok. A 3.0 a ’90-es években megjelent robotika és az internet adta automatizálási szint, míg a 4.0 az, amikor a robotok már rendszerbe vannak kapcsolva, kommunikálnak is egymással szenzorok és jeladók segítségével.” – magyarázta leegyszerűsítve Boros. A mérnök hangsúlyozta: az utóbbi technológiák a 2010-es évek eleje óta már Magyarországon is működnek az autóiparban, tehát egy modern gyártófolyamat során robotok hozzák-viszik az alkatrészeket, emelik ki a konténerből az elemeket, majd állítják össze a szerkezeteket, amelyekhez ember nem nyúl a szerelőcsarnokba érkezésig. Mindez előre vetíti azt az elvárást, hogy a legpontosabb beszállítói termékekre van szükség, és ezeket csak a legjobb CNC-szakemberek képesek előállítani. Belőlük pedig, legyünk őszinték: hiány van és nem is kicsi.

Ha CNC-s szakemberekre gondolunk, akkor három különböző tapasztalati szinttel rendelkező dolgozó kell, hogy eszünkbe jusson: a CNC gépkezelő, a CNC programozó és a CNC szerviztechnikus, vagy -mérnök. Az alapvető ismereteket nem csak szakképző helyeken és a klasszikus oktatási intézményekben lehet elsajátítani, hiszen egyszerűbb műveletekhez – leginkább marógépek kezeléséhez – elegendő lehet egy OKJ-s tanfolyam, viszont nem a szemeszterek száma teszi a mestert, hanem a gyakorlat. Bár a kiemelt fizetések miatt rengetegen jelentkeznek ilyen képzésekre, csak kevesekből lesz élvonalbeli szakember – igaz, nem is mindenhová kell kimagasló tudás. Boros rámutatott, hogy a náluk gyártott lámpatest-burkolatokhoz és LED hűtőbordákhoz képest nyilván sokkal magasabb szintű képzettségre van szükség a repülőgépiparban, ahol már öttengelyes marógépekkel kell kiforgácsolni egy kompresszorlapátot. Szintén egy szélsőséges példa: Németországban gyártanak olyan mérőcsapokat, amelyeknek az ütéstűrése öt mikrométeren belüli (egy papírlap vastagságának kb. huszad része), vagyis legfeljebb ennyi lehet egy tengely két vége közötti kilengés.

A gyártástechnológiák a robotizáció miatt mutatnak a mind nagyobb pontosság felé, de ez nem jelenti törvényszerűen azt, hogy az emberi munka szükségtelenné válik. A hazánkban megjelent – főleg német és japán – autógyárak és beszállítóik a rendkívül hatékony automatizálás ellenére mind több olyan szakembert keresnek, akik az adott termelési környezetben eredményesen dolgoznak. Abban szinte minden cég egyetért, hogy nehéz elegendő képzett munkaerőt találni és ez a jövőben sem lesz könnyebb, hiszen többezer 30-as, 40-es éveiben járó CNC-s szakember ment el Magyarországról, és vállalt munkát Nyugat-Európában. Ennek eredményeként a néhány év tapasztalattal rendelkező, húszas éveik elején járók, illetve a rutinos 40-50 évesek azok, akik még, vagy már itthon vannak. A gyártók dolgát tovább bonyolítja, hogy a fent írt három szakembertípusból csak az operátor és a programozó munkakör az, amit komolyabb nehézségek nélkül be tudnak tölteni, míg szervizest alig találnak.

A három CNC-s terület három nagyon különböző tapasztalati szintet, így három nagyon különböző bérszínvonalat is jelent, és ebből a szempontból persze az sem mindegy, hogy a szakember az ország melyik régiójában helyezkedik el, illetve hány műszakban dolgozik. A fizetések.hu aktuális kimutatásait alapul véve:

  • Az ún. „zöld gombos” CNC gépkezelő (aki már üzembiztosan képes ellátni a feladatát) induló bére bruttó 279.107 forint, de néhány év tapasztalat után és persze régiótól függően akár 533.416 forintot is kereshet.
  • A CNC programozó, vagy gépbeállító fizetése 286.139 és 602.582 forint között mozog, szintén annak függvényében, hogy az országban hol és milyen ipari szegmensben, vagy gyárban vállal munkát.
  • A jellemzően gépésztechnikusi, mechatronikai, vagy elektroműszerészi továbbképzést követően specializálódott CNC szervizes 4-6 év alatt érheti el a piacképes tudást, de a bérét már ember legyen a talpán, aki megmondja, mert a határ a csillagos ég. Ők messze a legértékesebbek a cégek számára, a tapasztalati tőkéjük miatt, így gyakran nem alkalmazottként, hanem külsős vállalkozóként dolgoznak.

Egy-egy szakember értékét az is befolyásolja, hogy milyen ipari kultúrából, avagy technológiai közegből érkezik az adott céghez, hiszen hiába ugyanazok a szakmai alapok egy amerikai, német, vagy japán cégnél, ha a kivitelezés és a termelés logikája más. Hazánkban egyébként főleg a német mintájú gyártófolyamatok dominálnak, ugyanakkor a Suzukival a japán ipari kultúra is erőteljesen jelen van, ugyanúgy az összeszerelő üzemekben, mint a beszállítóknál, akiktől ugyanazt a színvonalat várják el. Szintén komolyan befolyásolja a fizetés mértékét az, hogy ki milyen gyártónál tud elhelyezkedni. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki egy dél-keleti régióban lévő fémmegmunkálónál szab ki különböző lemezalkatrészeket, vagy egy észak-nyugati területen működő üzem CNC bőrszabász gépén gyárt marhabőrkárpitokat, felső kategóriás sportkocsik enteriőrjébe.

Bálint Anita, a Lovász Forgácsoló Kft. HR és vállalati kommunikációs vezetője egyetértett abban, hogy az ország nyugati részén magasabbak az alapbérek, de a mértékük meghatározása ennél összetettebb kérdés, mivel függ attól is, hogy az adott cégnél hány CNC-s pozíció van, mennyire használják ki a meglévő kapacitásokat, illetve milyen speciális, vagy egyedi tudást igényel a feladat, amit el kell végezni. „Az sem mindegy, hogy nagy szériában dolgozik valaki, vagy egyedi gyártásban. Mi alapvetően sávos bérezést preferálunk, ahol értékelni tudjuk többek között a nálunk eltöltött időt, a meglévő és újonnan megszerzett tudást”. Hozzáfűzte: egyedül a kiemelt bérezés nem elég a munkaerő hosszútávú megtartásához. Ezért törekednek a családias légkörre, és „komoly megtartási stratégiát” alkalmaznak, folyamatosan bővülő eszköztárral. Ezek közé tartozik a munka és a magánélet egyensúlyának fenntartása, a karriertervezés, a teljesítmény alapú bérezés, de „nagyon fontosak a közös programok is, bár ezek sajnos a jelenlegi helyzetben elmaradnak”.

A szakértő szerint gondolni kell a pályakezdők házon belüli fejlesztésére, mivel a duális képzés nem nyújt akkora tudást és tapasztalatot, hogy a frissen kikerült dolgozó azonnal eredményes munkát tudjon végezni. Náluk pont ezért működik tanműhely – az itt szerzett tapasztalat birtokában aktív munkavállalóként tudják felvenni a végzett diákokat. Elvárás ugyanakkor, hogy „a bizonyítvány megszerzése után is akarjanak tanulni”; ezen felül fontos a szorgalom, a logikai készség, és különösen az anyagismeret.

Ami a legnagyobb tudást igénylő szervizes munkakört illeti, a Lovász Kft-nek nincs oka panaszra, mivel van egy ilyen feladatokra szakosodott kollégájuk, akitől sokat tanulnak a fiatal, ambiciózus kollégák is. Az éves rendszeres karbantartásokkal, állagmegóvással és a kisebb hibák azonnali kijavításával el tudják kerülni a munkafolyamatok leállását. Ebben segítségükre vannak a szervizhálózattal rendelkező gépgyártók is: ők személyesen és tanácsadással segítenek megoldani a súlyosabb hibákat.

Összegezve: a nem diplomás sikerszakmában már csupán az országrészek vizsgálata alapján nagyra nyílik a bérolló, de komoly különbségek mutatkoznak például egy Somogy és egy Győr-Moson-Sopron megyei üzem között is, hiába helyezkedik el mindkettő a Dunántúlon, amiről azt feltételeznénk, hogy törvényszerűen jól fizető régió. Ráadásul egyetlen megyén belül is nagy skálán mozoghatnak a fizetések: Bács-Kiskunnak például húzó üzeme a kecskeméti Mercedes-gyár, miközben Jánoshalma és Bácsalmás környéke már aligha a nehéziparáról ismert.

Az országon belül egyre differenciálódó bérszínvonal miatt nem meglepő, hogy a jól képzett munkaerő vándorol, és ennek iránya viszonylag egyértelmű: bárhonnan az Észak-Dunántúlra, ahol már-már krónikus szakemberhiány alakult ki, így magasabb béreket kínálnak a cégek. Az azonban általános tévhit, hogy a nyugati országrészben mindenki jobban él, hiszen a megélhetési költségek is magasabbak, tehát a bérek reálértéke közel ugyanaz, mint hazánk más területein. Pályakezdőként, avagy „zöldgombos” szakemberként ráadásul ott sem kapkodnak az ember után, tehát megint csak oda lyukadunk ki, hogy a siker kulcsa a minél magasabb színvonalú szakmai tudásban rejlik.

Gábor János, New Technology

- Hirdetés -

NEW technology