Nagyon egyedi, viszonylag egyszerű, de ami a lényeg: nagyon olcsón üzemeltethető vízlepárló eszközt tervezett egy Abu Dhabiban működő startup. A Manhat arra a kritikus problémára keresett választ, amit a modernebb társadalmak nem vagy csak kevésbé, viszont a harmadik világ kiszáradóban lévő országai nagyon is érzékelnek, és ez a tiszta ivóvíz hiánya.
Európában hajlamosak vagyunk teljesen természetesnek venni, hogy az alapvető szükségleteinket kielégíti az infrastruktúra, és mindenből van elég (egyelőre). A bolygó más tájain rengetegen élnek úgy, hogy éppen csak adottak olyan alapvető feltételek, mint az iható minőségű víz, még akkor is, ha hosszú óceán– vagy tengerpart mentén laknak. Az új, lebegő üvegházra emlékeztető koncepció egy nagyon egyszerű elvet továbbfejlesztve oldotta meg a tengervíz sómentesítő lepárlását – mutat rá a Yanko Design.
Az eszköz kialakítása lehetővé teszi, hogy csupán a napsugárzás használatával leválasszák a sókristályokat a párolgó tengervízről, így kvázi tiszta édesvíz csapódik le egy gyűjtőhengerben. Ez utóbbi egyetlen dolga, hogy megakadályozza az összegyűjtött vízcseppek visszajutását az óceánba.
A Manhat nem a spanyolviaszt találta fel ezzel a módszerrel, hiszen az elv régóta ismert, csak éppen még senki nem volt képes úgy felskálázni, hogy abból tömegek számára, olcsón lehessen akár öntözésre is használható ivóvizet nyerni. A végső koncepció egy lebegő „üvegházak” sokaságából álló, víztermelő gazdaság lenne, ami a felhasználási hely közelében, károsanyag-kibocsátás, illetve az állat- és növényvilág megsértése nélkül termel édesvizet.
A módszer nem igényel vegyszereket, vízsűrítést, fűtést, sőt, jelentősebb karbantartást sem, miközben az üzemeltetéséhez bőven elegendő a szerkezetre telepített néhány napelem. A megtermelt víz mennyisége igényre szabható, így a közvetlen emberi fogyasztáson túl mezőgazdasági célokra is használhatják – óceán- vagy tóparti közösségek.
Gábor János, NEW technology