Műholdak segíthetnek megtisztítani az óceánokat
Térinformatikával foglalkozó ausztrál tudósok találták ki azt a technológiát, amivel távoli partokat megközelítő, de mai műholdakkal nem érzékelhető hulladékokat lehet azonosítani. A Science Daily megjegyzi: bár az úttörő módszer támogathatja a szemét kiszűrését, továbbra is arra kell törekednünk, hogy visszaszorítsuk a tengerbe vesző plasztik mennyiségét, hiszen évente több millió tonna végzi a nyílt vizekben.
A melbourne-i RMIT Egyetem kutatói infravörös sugarakkal vizsgálnák a vadvizekbe került, majd sziklás, homokos partok felé tartó hulladékot, amit a mikroszemcsék szintjén képesek azonosítani – igen, a világűrből. Ez messze több, mint „tűt keresni a szénakazalban”: a műholdképeken az egy pixelnél kisebb műanyagszigeteket is azonosítani kell. A kutatást vezető Jenna Guffogg PhD-hallgató azzal érvelt a partok megfigyelése mellett, hogy ezekről a területekről jóval könnyebb összegyűjteni a szemetet, mint a nyílt vizekről. „Globális küzdelem megakadályozni azt, hogy a műanyaghulladék az óceánokba kerüljön, viszont ezután a megtisztítás a lesz a legnagyobb feladat” – fogalmazott.
A vízfelszínen úszó műanyagszigeteket jelenleg a közelükben elhaladó hajók figyelik meg, és az észleléseket tudatják a hatóságokkal. A műholdak használata ennél pontosabb és folyamatosabb megfigyelést tenne lehetővé, ami nagyon nagy segítség lenne a tengereken és partokon zajló eltakarítás menedzselésében, hiszen kimutathatóvá válna, hogy konkrétan milyen területekre kell koncentrálni az erőforrásokat.
A tudósok az Indiai-óceán Ausztráliától észak-nyugatra fekvő részén, a Kókusz-szigeteken végeztek megfigyelést: azt akarták kideríteni, hogy az infravörös megvilágítást hogyan verik vissza egyes műanyagtípusok. Arra jutottak, hogy a partra mosott, tehát időjárási körülményeknek hosszan kitett hulladék reflexiója nem sokban tér el attól, amit a laboratóriumban megfigyelt és jól észlelhető szűz plasztik produkál. E szerint az alaktól, színtől, állapottól függetlenül minden műanyag jól azonosítható távolról, és az adatokat könnyen-gyorsan meg lehet osztani a takarító munkacsoportokkal. A módszer arra is alkalmasnak tűnik, hogy osztályozza egyes területek egészségét a környezetbe került plasztik mennyisége alapján.
Simon Jones professzor igazolta: az egyetemi csapat megoldást talált arra, hogy műholdak segítségével olyan szennyeződéseket is észlelni lehessen, amelyek az emberi szem számára láthatatlanok, magyarán megfigyelő hajókkal sem nyomon követhetők. A hatékonyság fokozása érdekében több, kifejezetten ezt a kutatást szolgáló műholdat fognak fellőni – fűzte hozzá.
Gábor János, NEW technology