Öntik a pénzt a hadiiparba az európai országok

Az európai országok egyre intenzívebben fejlesztenek olyan technológiákat, amelyeket a harctéren is be lehet vetni. Németország nemrég jelentette be, hogy csaknem 160.000 milliárd forintnyi pluszforrást különített el erre a célra 2029-ig, míg az Egyesült Királyság kormánya nyilvánosságra hozta stratégiai tervét, amely lehetővé teszi, hogy több kis- és középvállalkozás is beléphessen a védelmi szektorba. Franciaországban közben növelik az aktivitásukat olyan vezető elektronikai cégek, mint a Thales, a Dassault vagy a Safran. És ez még csak néhány példa.

Az eeNews áttekintése szerint a növekvő védelmi költségvetések mellett előtérbe kerülnek a kettős felhasználású technológiák. Ezek olyan megoldások, amelyeket a harctéren is lehet használni, ugyanakkor a civil piacon gazdaságosságot és költségcsökkentést kínálnak. Az egyik kulcsterület pedig a dróntechnológia, amely autonóm légi és szárazföldi rendszerek révén logisztikai támogatást nyújt.

„Európa jövője nemcsak Ukrajnában, a frontvonalon íródik, hanem a gyárainkban is” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. „Rekordidő alatt sikerült új gyártósorokat nyitni és a termelést fokozni, alkalmazkodva ahhoz az új valósághoz, hogy teljes körű háború zajlik itt, Európa területén. Ez egy nemzedékenként egyszer adódó tektonikus elmozdulás.”

Az elmúlt hónapokban Európa olyan lépéseket tett, amelyek akár egy évvel ezelőtt is elképzelhetetlenek voltak. A ReArm Europe terv az összesen 320.000 milliárd forintos (800 milliárd eurós) Readiness 2030 program részeként 260.000 milliárd forintnyi (650 milliárd euró) védelmi beruházást mozgósít csak a következő négy évben. A terv célja a technológiafejlesztés és a beszerzések felgyorsítása.

Az európai kezdeményezések elismerik, hogy a modern védelmi rendszerek egyre inkább kifinomult elektronikára épülnek. Az előrejelzések szerint az elektronika 2035-re a védelmi felszerelések értékének 25 százalékát fogja képviselni, szemben a jelenlegi 17 százalékkal. Ez jelentős keresletet jósol érzékelőkre, radarokra, biztonságos kommunikációs rendszerekre és elektronikai hadviselési megoldásokra, beleértve a zavaró, megtévesztő és ellenséges elektronikát semlegesítő rendszereket.

Mindeközben viszont Európa elektronikai gyártókapacitása húsz év alatt több mint 35 százalékkal zsugorodott. A kontinens részesedése a globális védelmi termelésben rendkívül alacsony olyan kulcsterületeken, mint a nyomtatott áramköri panelek, a chipalapok és a fejlett tokozási technológiák. Bár a kereslet nagy, a meglévő gyártókapacitás nem biztos, hogy elegendő lesz, ami problémákat vethet fel az ellátási láncon.

Bár az EU igyekszik saját forrásból biztosítani az elektronikát, az európai vállalatoknak továbbra is versenyezniük kell jól bejáratott amerikai cégekkel, valamint feltörekvő izraeli, dél-koreai és török szereplőkkel. A védelmi elektronika specializált jellege miatt nehézségek érzékelhetők a szakképzett mérnökök és technikusok – különösen a mesterséges intelligenciához értő szakemberek – felkutatásában és megtartásában.

A fő kérdés tehát az, hogy Európa hogyan és mennyi idő alatt tudja kihasználni a hadiiparban nyílt lehetőségeket a fenntartható elektronikai ipar újjáépítésére.

Gábor János, NEW technology