Virtuális kaptafán 3D-nyomtatással készülnek a közeljövő lábra gyártott cipői
A Mars-kolóniák helyi kőzetből nyomtatott házaitól kezdve a sasok csőrén át a nyomtatott májsejtekig szinte végtelen a 3D-nyomtatás felhasználási területe. A technológia egyik szinte kézzelfogható hatása lesz, ahogy nemsokára tárgykultúránkat is megváltoztatja. Míg régen, amikor valaki egyedi cipőt akart vásárolni, kaptafája volt egy cipészmesternél, addig napjainkban bárkinek lehet virtuális kaptafája. Beszkenneli 3D-ben a lábát, a kép alapján egy algoritmus megtervezi a cipőt, majd egy 3D-nyomtató kinyomtatja a végeredményt.
A RE:FACT legutóbbi podcastjában a 3D-nyomtatás lehetőségeiről, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Szabó Péterrel, a FreeDee Printing Solutions technológiai vezetőjével, a 3D Akadémia alapítójával és vezetőjével, és Végvári Imrével, a Kompánia alapító partnerével, TEDx kurátorral.
A kezdetektől az űrbe
Kevesen tudják, de a legnépszerűbb 3D-nyomtatásos technológiákat még az 1980-as évek elején szabadalmaztatták. Mégis 30 év kellett hozzá, hogy elterjedjenek az olvasztott műanyagszálas, fotopolimeres, sztereolitográfiás és egyéb eljárások. Mára viszont egy laptop árából bárki otthonra is beszerezhet egy 3D-nyomtatót, és kísérletezhet a különféle anyagok és formák instant elővarázslásával.
A folyamat maga a következőképpen festhet. Letölthetünk az internetről egy virtuális 3D-modellt, vagy ha ehhez rendelkezünk megfelelő készségekkel, akkor látványtervező programokban meg is alkothatjuk azt. Lehetőség van arra is, hogy 3D-szkenneléssel egy meglévő tárgynak letapogassuk a felületét, hogy aztán ezt a virtuális, szkennelt állományt újra megalkossuk a fizikai térben.
Az elmúlt 5-10 évben a 3D-nyomtatókkal használható alapanyagok köre jelentősen kitágult. Egyre izgalmasabb anyagokkal lehet dolgozni, melyek skálája a jövőben még tovább bővül. Az úgynevezett okosanyagok szerepe nemsokára már meghatározó lesz. Ezek a gyártási folyamat során beépített szenzorokkal, antennákkal, érintésérzékeny felületekkel épülnek be a termékbe.
Jelenleg már mikroszkopikus méretű versenyautómodelleket is képesek vagyunk nyomtatni, és szinte már csak egy lépésre vagyunk a nanorobotoktól. Sőt határterületként említhetnénk az űrkutatásban zajló kísérleteket: a jövőben a Mars-kolóniákon a bolygó kőzetéből nyomtatják ki a lakóhelyeket, nem is beszélve az élő szövetek nyomtatásáról.
Alkatrészpótlás 3D-nyomdákban
A 3D-nyomtatás egyik legizgalmasabb hétköznapi felhasználási területe lehet hamarosan a különböző alkatrészek pótlása. Akinek van otthon 3D-nyomtatója, már most is nyomtathat magának hiányzó, nehezen beszerezhető autóalkatrészeket.
Könnyen elképzelhető az is, hogy ez a közeljövőben szolgáltatássá terebélyesedjen. Várható, hogy a gyártók létrehoznak egy modellfájl-letöltő oldalt és általuk minősített 3D-nyomdákat, ahol a felhasználó profi, ipari termelésre alkalmas gyártóeszközökön kreálhatja meg az igényeire szabott alkatrészt. A perszonalizáció természetesen a csomag része lesz: a színek és minták megválasztása az egyéni ízlést tükrözheti. Ezzel sokak számára elérhetővé válhat az egyedi gyártás, és tárgykultúránk elmozdulhat akár a tömeges perszonalizáció felé. Az Ipar 4.0-s gyárakban megtervezhetik az alkatrészeket bárhol a világon, de a gyártást már lokálisan végzik el: a karbantartó letölti az általa igényelt alkatrész tervrajzát a felhőből, és egyszerűen kinyomtatja. Ezt az eljárást már Magyarországon is számos iparvállalat használja, és számuk a jövőben csak növekedni fog.