Barion Pixel

- Hirdetés -

- Hirdetés -

68-ból 1: nem értem őket

- Hirdetés -

Az autizmus spektrumzavar, a neurotipikus fejlődés vagy a multidimenzionális spektrum fogalma megfoghatatlannak tűnik számunkra.

Az autizmussal élő emberek agya eltérően működik, másként látják a világot, és másként is viselkednek. Sajnos ez az állapot a társas és kommunikációs készségekben nehézséget vagy eltérést okoz. . A megértést, az elfogadást segíti, ha megismerjük ezeknek az embereknek az  agyműködését.

Vajda Kitti, a Budapesti Műszaki Egyetem mesterszakos hallgatója olyan tréningprogram kifejlesztésén dolgozik, amelyben mesterségesen teremtenek különféle helyzeteket, hogy a közönség, a társadalom „normális” tagjai megtapasztalhassák, milyen lehet autizmussal élni.

- Hirdetés -

Ez egyben olyan érzékenyítő program is, amely foglalkozik az érzelmek felismerésével, a bejövő ingerek szűrésének nehézségével, az észleléssel és a kommunikációval, a tervezéssel. A tréning során a „naiv tudatelmélet”, „gyenge centrális koherencia és végrehajtó működések” kifejezések tartalmat és értelmet nyernek. Lehetővé válik a megszokottól eltérően működő elme megismerése, megértése, és könnyebbé válik ennek elfogadása.


Miért ezt a kutatási témát választottad? Milyen út vezetett idáig?

Először 18 éves koromban találkoztam autizmussal élő személlyel úgy, hogy tudtam is az érintettségéről. Teljesen magával ragadott, hogy mennyire másként  látja a világot, mint amit megszoktam. Minél inkább belemélyedtem abba a témába, hogy autizmussal élő személyek, hogyan gondolkodnak, hogyan látják a világot, annál inkább magával ragadott ez a téma. Ezután felvételt nyertem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára, ahol az autizmus spektrum pedagógiája és pszichopedagógia szakirányon végeztem. Az egyetemi tanulmányaim alatt világossá vált, hogy a kép sokkal árnyaltabb, mint gondoltam volna, és hogy ebben a témában nincsenek igen-nem válaszok, a dolgok nem feketék vagy fehérek. Minden autizmusban érintett más, bár vannak közös jellemzőik, de az egyénre szabott támogatás az, ami igazán hatásos. Számomra az jelentette a kihívást, hogy megtaláljam a közös pontokat ebben a változatos spektrumban. Meg akarom érteni, hogyan látják ők a világot, és szeretném elérni azt, hogy a társadalom tagjai pozitívabban viszonyuljanak hozzájuk. Tréningünknek két célja van: egyrészt hogy a környezetnek támogatási lehetőségeket, stratégiákat adjon, másrészt hogy megmutassa, ez nem fogyatékosság, hanem másfajta állapot, mint a többségé, és felesleges az embereket címkézni. Mindannyian mások és különlegesek vagyunk. És ami a legfontosabb: ez így van rendben.

Társadalmi szempontból miért jelent újítást a kutatásod?

Kutatási adatok szerint a populáció 1-1,5%-a autizmusban érintett, ezt azt jelenti, hogy minden 68. ember. Egyszerűen lehetetlen, hogy életed során ne találkozz, tanulj vagy dolgozz együtt autizmusban érintett személlyel. Viszont az nem lehet elvárás, hogy mindenféle tudás, tapasztalat nélkül hatékonyan tudja bárki támogatni őket az akadály nélküli élet kialakításában. A programunk célközönsége eredetileg a pedagógushallgatók és a már végzett pedagógusok voltak, abból a célból, hogy saját élményeiken keresztül megtapasztalhassák, milyen lehet autizmussal élőnek lenni, hogy ha az iskolában találkoznak velük, ne legyenek eszköztelenek, tehetetlenek. Mivel jelenleg a pedagógusképzésben csak kevés időt tudnak erre a témára fordítani, fontos, hogy biztosítsuk számukra ezt a lehetőséget. Az autizmussal élő gyermekek több mint fele integrációban folytatja tanulmányait, így közös felelősségvállalásunk, hogy megfelelő szemlélettel, ismeretekkel álljunk eléjük. A program során a cél a megértés, az elfogadás és a hatékony támogatás mind az érintett személy, mind a környezete számára. Nem azt mutatjuk meg, hogy milyen az autizmus mint fogyatékosság, hanem hogy milyen mint az emberi fejlődés egy változata. Az egyénre szabott, individualizált hozzáállás, elfogadás és támogatás helyénvaló gondolkodásmód a mindennapok során minden helyzetben.

Mit gondolsz, a kutatásod alapján hol fog tartani a saját tudományágad tíz év múlva? Mit vársz a következő tíz évtől?

Remélem, hogy a „fogyatékosság” terminust felváltja majd az „emberi fejlődési változat”, vagyis mindenfajta pejoratív tartalom nélkül tudunk majd az autizmusra hivatkozni. Már most rengeteg tudás áll rendelkezésünkre az autizmus kognitív háttere, az agyműködés kapcsán, de az eredmények rendkívül heterogének, alkalmanként ellentmondóak. Tíz év múlva sokkal pontosabb képünk lesz arról, hogyan is zajlik az agyműködésük, viselkedésformáik mögött milyen kognitív tényezők állnak. Ez elengedhetetlen a gyakorlat számára is, a pedagógusoknak és mindenki másnak. Minél több és pontosabb információnk van valamiről, annál inkább képesek vagyunk elfogadni, megérteni azt.

Czakó Miklós, NEW technology

- Hirdetés -

- Hirdetés -

- Hirdetés -

Érdemes elolvasni
NEW technology