Európa visszatért az űrbe az Ariane 6 rakétával

Az Európai Űrügynökség (ESA) hosszú fejlesztési idő után útnak indította nehézrakétáját, az Ariane 6-ot, amivel fontos lépést tett a világűrbe való visszatérés felé. Az Ariane 6 első repülése a francia guyanai kilövőállomásról indult és sikeres volt: 17 műhold és CubeSat, illetve különböző projektek eszközeinek pályára állítását végezte el.

Az Ariane 6 nehézrakéta akár 100 tonnát is képes alacsony Föld körüli pályára szállítani, és számos új technológiát alkalmaz (beleértve a 3D nyomtatást), hogy csökkentse az egyszer használatos rendszer költségeit. Bár az Ariane 6 nem visszatérő rakéta, a fejlesztő ArianeSpace egy újrahasznosítható demonstrátort is fejleszt hozzá, Prometheus néven, nagyon alacsony költséggel legyártható, 3D nyomtatott motorokkal – írja az ESA.

Az Ariane 6 középső szakasza szilárd hajtóanyagú rakétameghajtókat (P120C) használ az első 10 perc repülés során, 200 kilométeres magasságig, 135 tonna tolóerővel. A központi szakaszt a folyékony hajtóanyaggal működő Vulcain 2.1 hajtómű (az Ariane 5 Vulcain 2 hajtóművének továbbfejlesztett változata) működteti, és 2-4 darab P120C szilárd hajtóanyagú segédhajtómű támogatja további tolóerővel. A felső szakaszt már az újraindítható Vinci hajtómű hajtja, kriogén állapotú folyékony oxigén és hidrogén üzemanyaggal. Ez lehetővé teszi az Ariane 6 számára, hogy egyetlen küldetés során különböző pályákat érjen el és több hasznos terhet szállítson. A felső szakasz tipikusan egy, két vagy több alkalommal is beindul, hogy elérje a megcélzott pályákat, majd az összes hasznos teher leválasztása után a felső szakasz végrehajt egy deorbit manővert, és lényegében elégeti magát a légkör határán.

Az Ariane 6 első repülésének végső fázisa egy újraindítást igényelt, ami az eddigi leghosszabb ideig tartó „kikapcsolt” állapot után történt meg az űrben, elindítva az irányított visszatérést a Föld légkörébe a Csendes-óceán déli része felett található „NEMO ponton”. Röviddel ezután a két visszatérő kapszula levált a felső szakaszról, hogy megkezdje a süllyedést. Egy végső paranccsal deaktiválták a felső szakaszt, kikapcsolva minden energiát a fedélzeten, hogy megelőzzék az esetleges robbanást, mielőtt a szerkezet a légkörbe érve elégett volna. Ezzel a folyamattal az ESA az űrszemét mennyiségének csökkentését célozza meg.

Gábor János, NEW technology