Barion Pixel

- Hirdetés -

- Hirdetés -

A csillagászat új érzékszerve

- Hirdetés -

A csillagászat az egyik legrégebbi tudományágunk, amely alapvető iparágak fejlődését segítette az évszázadok, évezredek során. Ilyen volt a kereskedelem és a hajózás is. 

Az ókorban még szabad szemmel vizsgálták az éjszakai égboltot, majd megjelentek a földi, egyszerűbb távcsövek. Napjainkban már számos, különböző jeleket vizsgáló eszköz segíti a csillagászok munkáját. Jelenleg földi és űrtávcsövek sokasága gyűjti az adatokat a látható fény, az infravörös vagy a röntgensugárzás segítségével. Az optikai sugárzás tartományában (látható fény) végzett megfigyeléseken kívül is lehetséges a távoli űr vizsgálata.

Dálya Gergely, az ELTE asztrofizikus doktorandusz hallgatója egy ezektől eltérő vizsgálaton kísérletezik. Kutatásának fő témája a többcsatornás csillagászat, amely a csillagászat egyik legfiatalabb irányzata. Tagjainak fiatal kora ellenére már most rengeteg eredmény birtokában van az a nemzetközi kutatócsoport, amelyben Dálya Gergely is dolgozik. A gravitációs hullámok, a neutrínók és a kozmikus részecskék lehetnek a megoldásai az eddig megválaszolatlan kérdéseknek.


- Hirdetés -

Miért ezt a kutatási témát választottad? Milyen út vezetett idáig?

Mindig is közel állt hozzám a fizika az iskolában, a csillagászat pedig akkor keltette fel az érdeklődésemet, amikor egyik tanárom biztatására ellátogattam a Polaris Csillagvizsgálóba, és először néztem bele egy távcsőbe. A Jupiter sávjainak és mellette a pici holdjainak a látványa teljesen magával ragadott, attól kezdve minden héten feljártam a csillagvizsgáló ifjúsági szakkörébe.

Végzős gimnazistaként már biztos voltam benne, hogy kutató asztrofizikus szeretnék lenni, így megkerestem Szabó Róbertet, az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének munkatársát, hogy lenne-e olyan kutatás, amibe már középiskolásként is be tudnék kapcsolódni. Ő elvállalta a mentorálásomat, és így exobolygókat, valamint kettőscsillagokat kezdtem el keresni a Kepler űrtávcső adatait használva. Az egyetemi éveim alatt is folytattam ezt a munkát, végül a BSc szakdolgozatomat is ebben a témában publikáltam.

Időközben elkezdett foglalkoztatni az asztrofizika egy teljesen másik ága, a gravitációs hullámok kutatása is. Tudtam, hogy az egyetemen működik egy gravitációs hullámokkal foglalkozó kutatócsoport, amely tagja a jelenlegi legjobb gravitációshullám-detektorokat üzemeltető LIGO kollaborációnak is. Megkerestem a kutatócsoport egy tagját, Raffai Pétert, aki minden kérdésemre válaszolt, és az ő segítségével csatlakozhattam a csoporthoz is. Ekkor még nem történt meg a hullámok első észlelése, így nem lehettünk biztosak a gyors sikerben. Engem nagyon megragadott ez a közeg: egy ezerfős nemzetközi kollaboráció, akik azon dolgoznak, hogy valami olyat mutassanak ki, amire korábban senki sem volt képes. Az első észlelések megtörténte viszont semmit nem vont le a kutatás iránti lelkesedésemből: most érkezünk el abba a fázisba, amikor nemcsak észleljük a hullámokat, hanem egyre több és több információt tudunk kiszűrni belőlük, és ezek segítségével olyan egzotikus objektumokat tanulmányozhatunk, mint a fekete lyukak, a neutroncsillagok vagy épp a szupernóvarobbanások.

Társadalmi szempontból miért jelent újítást a kutatásod?

A kutatás legfontosabb eredménye az, hogy egy teljesen új módszert, egy új “érzékszervet” kaptunk az univerzum vizsgálatához. Én azon dolgozom, hogy minél jobban összehangolhassuk a gravitációs hullámok észlelését a hagyományosabb csillagászati módszerekkel, és így olyan asztrofizikai rejtélyeket fejthessünk meg, amelyeket külön-külön egyik módszerrel sem tudnánk. Mivel fizikai alapkutatásról van szó, nehéz a közvetlen társadalmi hasznát látni, de úgy gondolom, hogy a világunk alapvető működésének a jobb megértése sokunk fantáziáját izgatja. Emellett engem iskolásként mindig nagyon motivált, hogyha azt hallottam vagy olvastam valahol, hogy a magyar kutatók milyen új eredményeket értek el; alighanem ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy én is a kutatói pályára mentem. Rendszeresen tartok előadásokat is, mert minél több emberrel szeretném megismertetni az asztrofizika legújabb eredményeit, azt remélve, hogy még több fiatal kap kedvet a tudományos pályához.

Mit gondolsz, a kutatásod alapján hol fog tartani a saját tudományágad 10 év múlva? Mit vársz a következő 10 évtől?

A gravitációs hullámok első közvetlen észlelése 2015-ben történt, vagyis egy fiatal, de annál dinamikusabban fejlődő tudományágról beszélünk. Ezt az is mutatja, hogy a következő évtizedben sorra helyezik majd üzembe az újabb gravitációshullám-detektorokat pl. Japánban és Indiában. Emellett ambiciózus tervek vannak egy ilyen detektornak a világűrbe való költöztetéséről is, amivel újabb típusú források jeleit figyelhetnénk meg, pl. a galaxisok közepében található több millió naptömegnyi óriási fekete lyukak összeütközéseit, amire más módon képtelenek lennénk. Az űrbeli gravitációshullám-detektor megvalósíthatóságát persze többen kétségbe vonták, azonban 2016-ban az Európai Űrügynökség felbocsátotta a LISA Pathfinder űrszondát, aminek az volt a feladata, hogy kicsiben tesztelje azokat a technológiákat, amelyek a nagy detektor megvalósításához szükségesek lesznek. A küldetés teljes siker volt, a műszer a vártnál jóval pontosabban működött, így a jövőben ténylegesen megépülhet az űrbeli detektor.

Czakó Miklós, NEW technology

- Hirdetés -

- Hirdetés -

- Hirdetés -

Érdemes elolvasni
NEW technology