A védett állatfajok feltérképezését megnehezíti, hogy rejtőzködő életmódot élnek. Az orángutánok esetében is ez a helyzet. Napközben hatalmas távolságokat tesznek meg, majd éjszakára a fák lombkoronájának védelmébe húzódnak. A megfigyeléshez ezért nem elégséges normál, a hétköznapi életben alkalmazott kamerákat használni.
Claire Burke az asztrofizikai ismereteit kiaknázva kelt a veszélyeztetett fajok védelmére. Elgondolása szerint az állatok testhője ugyanúgy információkat szolgáltathat a kutatók számára, mint az űrfelvételeken az égitestek hőmérséklete. Ezért a Kinabatang Orángutánvédő Program hőérzékelő kamerákkal ellátott drónokat kezdett használni az emberszabásúak élőhelyének feltérképezéséhez.
A helyzetet bonyolítja, hogy a melegvérű fajok – ide tartoznak az orángutánok is – testhője folyamatosan változik. Tehát a kamerákat nem érdemes egy meghatározott temperatúrára beállítani, hanem a környezet és az élőlények hőmérséklete közötti különbségekre érdemes inkább fókuszálni. Ez leginkább reggel és este működik.
A projektben a csillagászat egy további elemét is felhasználták, így a szakértők a Zooniverse (https://www.zooniverse.org/) elnevezésű platformot használják mind az égitestek, mind az állatok azonosításához.
Burke kijelentette, hogy ez még csak a kezdet. „Remélhetőleg a jövőben egyre több fajt leszünk képesek, megkülönböztetni, nyomon követni és megfigyelni, mind nagyobb számban, valós időben, és a világ minden táján. Ezt a technológiát arra szeretnénk használni, hogy megőrizzük az élőlények biztonságát, és megakadályozzuk az orvvadászatot.”
Némethi Botond/ NEW technology