Egy kerekekkel ellátott legórobot talán nem úgy néz ki, mint egy csúszómászó, de képes rá, hogy úgy gondolkodjon. Egy egészen különös kutatásban ugyanis a részt vevő tervezők sikeresen modellezték egy c. elegans gyűrűsféreg agyát, amit aztán beültettek a robotba.

Amennyiben az agyat elektromos jelek összességeként fogjuk fel, és feltételezzük, hogy lehetséges az összes jelet katalógusszerűen feljegyezni, akkor az is lehetségesnek tűnik, hogy képesek vagyunk azt reprodukálni, modellezni is. Miközben javában folyik a vita arról, hogy vajon mennyire etikus dolog az élőlények agyával „játszani” bármiféleképpen is, aközben kutatások egész sora tart már a megvalósításnál.

Ilyen például az OpenWorm projekt, amelynek keretén belül a kutatók sikeresen feltérképezték a féreg 302 neuronjának kapcsolatrendszerét, majd ezek működését modellezték is egy szoftver segítségével. A projekt végső célja, hogy a féreg teljes idegrendszerét hasonló módon leírják, majd lemásolják, és ezzel tulajdonképpen egy virtuális élőlényt hoznak létre.

A projekt 2011 elején kezdődött. A benne részt vevő tudósok és programozók nemzetközi együttműködésének köszönhetően jutott el a megvalósításig: az USA-ban, Európában és Oroszországban egyszerre zajlik a kutatás. Az eddig elért eredmény azért jelentős, mert a bonyolultabb organizmusok –beleértve végső soron az emberi agyat is – modellezése felé megtett első lépésnek tekinthető. Annak ellenére, hogy a féreg idegrendszerének feltérképezése már az 1980-as években megtörtént, az ideghálózatot eddig soha nem szimulálták biológiailag realisztikus módon. A projekt filozófiája az, hogy csak egy élő szervezet újrateremtésével érthetjük meg igazán annak működését.

A robot szerkezeti felépítésében rejlik a lényeg: a féreg orrában lévő neuronokat szenzorokkal helyettesítették, a mozgási képességekért felelőseket pedig motorokkal, amelyek a robot két oldalán helyezkednek el. A teszt azért tekinthető sikeresnek, mert bármiféle előre programozott viselkedés nélkül, pusztán a virtuális neuronok egymással való kommunikációjával, váltakozó kapcsolatrendszerével érték el a kutatók, hogy a robot hasonlóan működjön, mint a féreg. Amikor a gép elejében vagy hátuljában lévő szenzort megérintették, annak megfelelően előre vagy hátra mozgott. Ételt érzékelve pedig annak irányába, előre mozgott.

A konstrukció egyelőre még tökéletlen, néhány esetben szükségessé vált az egyszerűbbé tétele, például a neuronok kisülésének pontosabb imitálásánál. A kísérlet így is elgondolkodtató. Ha elméleti szempontból közelítünk hozzá, az egészen messzire vezethet: hogy saját agyunkat egyszer átmenthessük egy következő életbe, annak mindenképpen szükséges feltétele, hogy nem élünk már most is egy számítógépes szimulációban. „A technológiailag fejlett civilizációk olyan szimulációkat hoznak létre, amelyek megkülönböztethetetlenek a valóságtól. Ha ez megtörténhet, akkor valószínűleg több milliárd szimuláció készít majd saját szimulációkat. Nem kell sokat számolnunk ahhoz, hogy rájöjjünk, az esélye annak, hogy mind egy szimuláció részei vagyunk, végtelen az egyhez” – írja Ed Grabianowski az io9 blogon.

Hegyi Heni, NEW technology magazin/Smithsonian