Iránytű az ívhegesztés robotosításához – 2. rész

Szponzorált tartalom

A továbbiakban egy útmutatót, egy útikalauzt olvashat az, aki elhatározta, hogy el akar indulni a gépesítés, automatizálás, robotizálás útján.

Megpróbálok rávilágítani arra, hogy milyen buktatókra, csapdákra lehet számítani, hogyan lehet azokat kikerülni és ezáltal hogyan lehet a kívánt célhoz eljutni.

1. Csapda/szabály

A hegesztés gépesítésének 1. alapszabálya, amellyel egyben a labirintus 1. csapdája is kikerülhető:

Ne gépet keressünk, hanem megoldást az alapvető feladatra, illetve az alapvető célunk megvalósítására, ami úgy hangzott, hogy gépesíteni szeretnénk valamelyik termékünk hegesztését.

Másik oldalról közelítve, mit ne döntsünk el, amikor a gépesítés alapgondolatából kiindulunk?

Ne döntsük el azt, hogy mivel szeretnénk gépesíteni!

Ne döntsük el előre azt, hogy robotot, célgépet vagy automatát szeretnénk alkalmazni!

Abban az esetben ugyanis, ha eldöntjük, hogy mivel szeretnénk a termékünk hegesztésének gépesítését megoldani, beleeshetünk a gépesítés labirintusának 1. és legalapvetőbb csapdájába. Ez a csapda abból áll, hogy a döntésünk következtében olyan gépek forgalmazóit keressük meg, akik azokat a gépeket, jelen esetben pl. a robotokat gyártják, illetve forgalmazzák, amit mi venni szeretnénk.

Ezzel meg is akadályozzuk azt, hogy a termékünk hegesztésének gépesítése optimális módon valósuljon meg, mivel a robotforgalmazók többsége minden feladatot az általuk forgalmazott robottal kívánnak megoldani, hogy elnyerhessék az üzletet.

Jól ismerjük a közmondást, miszerint: akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek lát.

Amennyiben tehát a mi termékünk nem „szög”, könnyen tévútra vihet bennünket az, akinek csak kalapács van a kezében.

A gépesítés ugyanis nem a robotosítással kezdődik, és nagyon sok termék nem való robotra, mégis nagy hiba lenne nem gépesíteni.

A robotmárkák képviselői vagy:

1. minden áron robotot akarnak nekünk eladni, vagy
2. szomorúan tájékoztatnak bennünket arról, hogy a feladat nem megoldható, mert a termék nem robotra való.

Az első esetben egy olyan „megoldáshoz” juthatunk, amellyel csak kínlódunk, a gyártásunk hatékonysága nem javult és a keserű csalódás érzése kezd bennünk megerősödni, megszülve azt a gondolatot, hogy soha többé nem veszünk robotot, mert „az nem nekünk való”.

A második esetben csalódottan folytatjuk a gyártást kézi hegesztéssel, elkönyvelve azt, hogy bizony „a hegesztés gépesítése nem a mi utunk”.

Mindkét következtetés nagyon sajnálatos és a jövőnkre nézve káros.

 2. Csapda/szabály

A második alapszabály úgy szól, hogy a célunk megvalósítása érdekében ne ilyen, vagy olyan gépek forgalmazóit keressük, hanem egy szolgáltatót. Egy olyan szolgáltatót, akinek az alaptevékenysége a hegesztés. A célunk ugyanis a hegesztés gépesítése, automatizálása, robotosítása.

A 2. alapszabály azon alapul, hogy a legtöbb robotgyártó olyan robotokat állít elő, amelyek sokféle feladatra alkalmasak. Az embert, az emberi kezet helyettesítik, amely akkor lesz képes egy munkát elvégezni, ha a megfelelő szerszám kerül a kezébe és a szakember, aki alkalmazza, ért az adott szakmához.

Sok dolgozó kezébe adhatunk hegesztőpisztolyt, mégsem fog tudni hegeszteni. Abban az esetben tehát, ha a hegesztést szeretnénk gépesíteni, olyan szolgáltatóhoz kell fordulnunk, aki a hegesztéshez alaposan ért.

Annyira, és úgy, hogy akár kézzel is meg tudná hegeszteni a termékünket.

Gépesíteni ugyanis csak az tud valamit megfelelően, aki pontosan tudja, hogy mit kell gépesíteni. Milyen mozdulatokat, milyen fogásokat, az adott technológiai folyamatot, az elejétől a végéig.

Ezt szoktuk hangsúlyozni akkor is, amikor a dolgozók közül ki kell választani azt a személyt, aki programozni fogja a hegesztőrobotunkat. Feltétlenül olyan személy legyen, aki kézzel is jól tud hegeszteni, és sok tapasztalattal rendelkezik. Maga a robotprogramozás ugyanis néhány nap alatt megtanulható, 2-3 hónap alatt pedig jól be is gyakorolható. A hegesztési paraméterek beállítása, a megfelelő pisztolytartás és a hegesztési sebességek beállítása viszont több éves kézi hegesztői tapasztalatot igényel, a hegesztési sorrendről nem is beszélve.

Aki tehát kézzel nem tud hegeszteni, az csak próbálkozik a beállításokkal, aminek a vége gyakran az, hogy nem sikerül, ezért keresnie kell egy külső okot, amire ráfogható a kudarc.

A fentieken túl még egy rendkívül fontos szempontja van a megfelelő szolgáltató kiválasztásának:

Ne legyen elkötelezettje semmilyen konkrét megoldásnak, mert akkor az üzlet érdekében minden feladatot azzal akar megoldani, ahogy az már az 1. alapszabályban is szerepel. Győződjünk meg arról, hogy a gépesítési segédeszközöktől a kisebb-nagyobb automatákon át a kollaboratív és ipari robotokig, minden szerepel a megoldásaik között.

Ezen a ponton megvizsgálhatnánk a gépesítés lehetőségeinek és eszközeinek gazdag tárházát, de ezzel alaposan el is térnénk a címben megfogalmazott témától.

Folytassuk tehát azzal, hogy a szolgáltatóval történő körültekintő egyeztetés után a fejlesztéshez valóban a robot a legjobb választás.

A következőkben olyan ajánlásokat fogalmazunk meg, amivel eldönthető, hogy akitől a feladat megoldására ajánlatot kérünk, az alkalmas lesz-e arra, hogy megoldja a feladatot.

A feladat pedig a következőkből áll:

1. Robottal hegesztett termék.
2. Üzemeltetési és alkalmazástechnikai támogatás biztosítása.
3. Megfelelő üzembiztonság a robotos hegesztés során, vagyis megfelelő szervizháttér.

 3. Csapda/szabály

A 3. alapszabály az, hogy a szolgáltatótól teljes és kulcsrakész megoldást kérjünk!

Miből is áll a kulcsrakész megoldás egy hegesztő robotcella esetében?

• Maga a hegesztő-felszereléssel integrált robotkar, a megfelelő perifériákkal, mint a pozicionáló, esetleges külső tengelyek, utazópályák, biztonsági rendszer és egyéb kiegészítők.
• Hegesztőkészülék, amelybe a termék befogható és meghegeszthető, és/vagy egy megfelelő fűzőkészülék.
• A munkadarab hegesztőprogramjának elkészítése, ami magába foglalja a mozgásprogramot, a hegesztési paramétereket és a hegesztési sorrendet.
• Végül maga a megfelelő minőségben meghegesztett munkadarab.

4. Csapda/szabály

A 4. alapszabály az, hogy minden legyen egy kézben!

Egy ívhegesztő robotcella 2 legfőbb alapeleme a robotkar és a hegesztő-felszerelés. Soha se válasszunk olyan szolgáltató partnert, aki alvállalkozóként hoz magával más szolgáltatókat.

Ilyen lehet az, amikor egy robotmárka képviselője vagy egy integrátor olyan hegesztőrobot-cellát kínál, amelyben a hegesztő-felszereléshez, illetve magához az áramforráshoz nem ő biztosítja a szervizt és az alkalmazástechnikai hátteret, sőt esetleg még a robotkarhoz sem.

Az üzemeltetés biztonságához hozzátartozik az, hogy az üzemeltetés során esetlegesen fellépő rendellenességek vagy meghibásodások kapcsán fel se merüljön annak lehetősége, hogy a szolgáltatók egymásra mutogassanak.

Hegesztésnél ugyanis nagyon gyakran nehéz eldönteni, hogy egy probléma, egy hegesztési eltérés okozója a gép, a pisztoly vagy a hegesztő.

Ha minden egy kézben van, biztosak lehetünk abban, hogy a kérdéseinkkel, illetve a problémáinkkal kihez kell fordulni, és ki az, akinek kötelessége megválaszolni a kérdéseket, vagy megoldani a problémákat.

Ellenkező esetben a viták és konfliktusok komoly károkat okozhatnak a termeléskiesések, vagy a sokasodó problémák kezelése miatt.

Írta: Nagy Ferenc ügyvezető – REHM Hegesztéstecnika Kft.