Hazánk mezőgazdaságának, ezen belül is az állattenyésztésnek komoly hagyományai vannak. A magyar húsiparról szóló hírek egyre arról szólnak, hogy a világ különböző pontjaira exportál jó minőségű termékeket. Hol lenne aktuálisabb foglalkozni a lombik hús kérdéskörével, mint egy ilyen tradíciókkal bíró országban?
A táplálkozási szokásaink gyökeresen megváltozhatnak, amennyiben sikerül az állati eredetű termékek keresletét csökkenteni és a mesterségesen előállított produktummal helyettesíteni. A közelmúltban az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) állásfoglalásában sürgette az európai lakosságot étrendjének módosítására – mivel az emberi egészség és a környezet védelmében változásokra van szükség. Amennyiben ez megtörténik, komoly átrendeződés állhat be a gazdaság primer szektorában, az emberi egészségben és a környezet védelmében. Legfőképpen ezt a három területet érintené a szintetikus hús piacra törése, amely nagy jelentőséggel bír az emberi élet jövőjében, így nehéz állásfoglalás nélkül elmenni e téma mellett. Ezeknek az ismeretében felvetül a kérdés, hogy mi is tulajdonképpen az, ami ennyi mindenben fejti ki a hatását, ami ennyire megváltoztatja ember és állat együttélését.
Első lépés a lombikban
Körülbelül tíz éve Amerikában egy kutatónak, Vladimir Mironovnak – aki mesterséges szövetépítéssel foglalkozik – kis mennyiségben bár, de sikerült laboratóriumban előállítani szintetikus húst. Ennek folyamata abból állt, hogy szárnyasból nyert ki embrionális izomsejteket, amelyeket aztán fehérjében gazdag szarvasmarha szérumalbuminba „áztatott”, izomszövetek tenyészetét eredményezte. Tulajdonképpen ez a folyamat arról szól, hogy állati őssejteket mesterséges közegben növesztenek, gyarapítanak. A jövőben természetesen az izomszövetek előállítása a cél, ami elméleti síkon nem ütközik akadályokba, ennek következtében ez ugyanúgy működhet bármilyen állati eredetű termékkel, így a tojással, tejjel, sajttal stb. is. A mesterségesen előállított termék a szemlélő számára ránézésre és aroma tekintetében óriási különbséget mutat a természetben található anyaggal, ugyanis teljesen színtelen és íztelen matériát állítottak elő. Ez az eljárás sok kérdést vet fel az előállítás kapcsán. Az állati szövetekkel egyező, ám mégis annyi mindenben különböző termék vajon mesterséges közegben érlelésre szorul? Vagy laboratóriumban előállított zsírhoz, vérhez és színezőanyagokra lesz szükség? Esetleg mindkettő?
Egy hamburgert (la)borjúhússal!
Erre részben sikerült választ találni egy másik, Hollandiában vezetett kutatás folyamán, ahol 2013-ban, Mark Post vezetésével állítottak elő mesterséges hamburgert. A tudós négy lépést tart szükségesnek a lombik hús előállításához. Az első fázisban a szarvasmarha izomszöveteinek őssejt kiválasztása történik. Ezt követően ezeket a szaporodásukat elősegítő környezetben hagyják lombikokban, annak érdekében, hogy azok gyarapodjanak, amíg kocsonyás állagú masszává nem válnak. A harmadik lépésben a kapott izomdarabot laboratóriumi eljárással megerősítik, hogy annak halmazállapota minél inkább hasonlítson a természetes húséhoz. A metódus utolsó szakaszában pedig a kitenyésztett húst, szintén mesterségesen előállított zsírral keverik és gyúrják össze, majd készítenek belőle húspogácsát, amit a hamburgerbe helyezve tálalnak. Amíg a lombikból a fogyasztó elé kerül a táplálék, egy időigényes folyamat. A kutatás számai pedig magukért beszélnek. A művelet ára több mint 86 millió forintba került és 31 gramm hús került előállításra. Annak ellenére, hogy ez az ár azóta csökkent, 2015-ben már csak háromezer forintnak megfelelő összegért lehetett műhússal ellátott hamburgert kapni – ami még így is drágább a természetesnél. Elmondható, hogy ez egy igen költséges eljárás a hamburgerpogácsa teremtésére, így más alternatívákat is számba kell venni.
Növény, vagy hús?
Egy másik mód a szintetikus hús létrehozására, hogy szójából és borsóból nyerik ki a proteint sajtolás útján, majd ezt keverik össze vízzel és más összetevőkkel. Ekkor szintén kocsonyás állagú anyag lesz a végtermék, amit ebben az esetben magas hő és nyomás által manipulálnak, hogy az így nyert forma minél inkább a természetesre emlékeztessen. Az Impossible Foods kutatásainak eredményeképp pedig a hús ízének is megtalálták a forrását. Az állati (emberiben is) izmokban és vérben nagy mennyiségben megtalálható hem-vas, ami tulajdonképpen az eredeti ízvilágot biztosítja. A szójagyökér erjesztési folyamatából egy olyan anyag áll elő, melynek alkalmazása elégségesen helyettesíteni tudja a természetes hús eszenciáját. Ilyen úton is lehetséges a hús előállítása, vagy legalábbis egy húshoz hasonló anyagé. Ez az eljárás is arra irányul, hogy az állati eredetű termékeket pótolni, helyettesíteni lehessen és emellett az étkezési szokásainkat is megváltoztassa.
Laborhús a pultokon
A jövő húsfogyasztása a laboratóriumokban dől el. Erre immár egyre több vállalkozás épül, egyre több pénzt áldoznak a felvetülő kérdések megválaszolására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy nagyobb számú kutatócég orientálódik ilyen irányba, aminek a következménye az egyre közelebb kerülő megoldás. A változásokkal az állattenyésztés módosul és az ezzel járuló negatív következmények is normalizálódnak. Természetesen szólnak érvek mellette és ellene is, mindkét oldalon kialakuló gondolatoknak van megalapozottsága és érvényessége, mivel egy olyan területen történne gyökeres változás, ami a mindennapjainkat érinti. A lombik hús jövőbeni alkalmazása és nagy mennyiségben a piacra dobása még több időt igényel, de bevezetése az emberiség életébe elkerülhetetlenül közeledik, ez a folyamat érdemes a figyelmünkre és érdeklődésünkre.
Némethi Botond,
NEW technology