Kelet európaiként egy nyugat európai cégnél vezető beosztásban, mindezt Budapesten… Lehetséges?

A négyes-hatos villamoson zötykölődve a BME felé, PhD hallgatóként az ember arról álmodozik, hogy komoly tudományos karriert fut be, hallgatók százait, ezreit inspirálja majd arra, hogy megértsék, miként száguldanak az elektronok az áramkörben, hogyan formálódnak a bitek byte-okká a mikroprocesszorban és hogyan lehet az általuk hordozott információt a levegőben A-ból B-be juttatni. Emellett a napi szintű gondok nem hagynak nyugodni: a barátnőm meg tudom-e hívni a kedvenc zenekara koncertjére, látjuk-e az idén a tengert, miből telik majd síelésre?

Valahogy így voltam én is ezzel, s bár megértettem, hogy a tudás fontosabb mindennél, azért huszonévesen kilátásokra, tervekre és biztos jövőképre is szükség van. Hasonlóan sok mai fiatalhoz – akkor a kilencvenes években – úgy gondoltam, hogy ezt csak egy külföldi cég adhatja meg. A BME villamosmérnöki diplomájával a kezemben, két év „doktoranduszkodás” után belevágtam, hogy kelet-európaiként megmásszam egy multi ranglétráját, természetesen legalulról…

Egyben biztos voltam: a tudás erőt és magabiztosságot ad, bár nagy divat volt akkor és ma is azt hinni, hogy nem a szorgalmas, értelmes diák lesz a sikeres vállalatvezető. Mindannyian ismerjük a sztorikat a „folyton más segítségével előrejutó közepes tanulóról”, akinek tehetséges társai ma komoly beosztásokban dolgozó, elismert szakemberek, csak hát éppen az egykori „potyautas” a cég tulajdonosa… De vajon százból hány átlagos ember kerül ilyen helyzetbe, miközben a szorgalmas hangyák nagy százalékban lesznek sikeres alkalmazottak?

Hangyaként az ember ki van téve az út viszontagságainak, de biztos, egyenes út vezet a megbecsüléshez. Persze ezen az úton nem szabad elfeledkezni arról, hányszor kérdőjelezik meg munkánk értékét. Sokszor hallottam, hogy nekem könnyű, csak ülök egy gép előtt és nyomkodom a billentyűket, míg más kemény fizikai munkát végez. Egyet tudtam: a sok év tanulás teszi lehetővé, hogy én a megfelelő sorrendben nyomogassam azokat a billentyűket.

Nyolc év, egy, az elektronikai alkatrész-kereskedelemben tevékenykedő multi magyarországi leányvállalatánál elegendő ahhoz, hogy az emberre felfigyeljenek. A Nedis kereskedelmi igazgatójaként részt venni egy pár tízmilliós árbevételű cég milliárdos forgalmú, piacvezetővé tételében szép feladat.

Emellett – jó magyar szokásként másodállású – számítástechnikai vállalkozóként ugyanennek a cégnek a multimédiás megjelenését, online rendelési rendszereit kidolgozni ráadásul igazi mérnöki teljesítmény is. A sok ezer felhasználó miatt nagy a felelősség, és sok a bosszankodás is. Vidámságot csak a néhány nagyon felkészült reklamáló jelent, akik a programot nagyon rossznak tartják, mert például az egyikük szerint a telepítése után az – akkor még vezetékes – egér lefele mozgatásakor a kurzor felfele megy. Kérdésünk segítségével, – hogy „Vajon az egér farka esetleg nem lefelé áll-e?” a megoldás pillanatok alatt megszületett.

Kelet-európaiként azért bizonyítani kell, először azt, hogy mi itt keleten nem eszünk embert, igenis tudunk késsel-villával enni és még angolul beszélni sem gond. Én 8 év magyarországi tevékenykedés után Hollandiában kerültem vezetői pozícióba. Már a kétezres évek elejéről beszélünk, Attila és a hunok régen történelem, a vasfüggöny is eltűnt, a magyarokat még mindig egzotikus, éhes kelet-európaiaknak tartották.

Úgyhogy szegény idegennek mindjárt gyűjtést is rendezett a helyi elit, így jutottam hozzá jelentős számú hiányos étkészlethez, reklámbögréhez, kiselejtezett bútorhoz és rengeteg tapasztalathoz a lomtalanítások területén. Öt további év az IT, a web alapú megoldások és az akkor még újnak számító felhő alapú rendszerek fejlesztésében elegendő ahhoz, hogy az ember ismét az elektronikai alkatrészek és a kereskedelem felé forduljon. Új kihívás, csapatmunka után magányos farkasként cégképviselet egy német családi vállalkozás Kelet európai beindításának érdekében.

Elvállaltam. Német munkaszerződéssel Magyarországon dolgozni nemcsak azért szép, mert itthon sokat adózunk és ezzel visszaadjuk, amit kaptunk például az oktatástól, hanem mert a minden – a családjától távol élő – külföldi munkavállaló beteljesült álma – az anyagi biztonság –  nálam az itthonlét kényelmével párosul. Szerencsére itt is jól mentek a dolgok, három év után már kelet európai regionális kereskedelmi vezető lettem. Németország más: itt a magyar mérnöknek és a BME-nek nagyon jó híre van. Sok külföldi munkavállalótól hallottam, hogy szeretik a magyar dolgozókat, ha nincs kalapács, az egyes más nációkból érkezettek felteszik a kezüket, hogy eszköz nélkül nem tudnak dolgozni, a magyar farag egyet kavicsból.

Persze nem elég csak a napi feladatokat ellátni magas szinten, az nem tesz senkit különlegessé. Nálam egész pályám során jelen volt a belső igény olyan dolgok megvalósítására, amit csak éreztem, hogy fontos megtenni, akkor és ott nem tudtam megmondani, hogy mi lesz az értelme. Ilyen volt a kilencvenes években, még az Internet elterjedése előtti időkben íródott multimédiás CD alapú online rendelőrendszerek kidolgozása, később a web alapú programozás elsajátítása, vagy az elmúlt évek közel száz elektronikai témájú nemzetközi publikációja is.

Előbbiek lehetővé tették a nemzetközi IT csoportba való meghívást, utóbbi pedig ismertséget hozott a szakmában és díjakat, egyetemi előadásokra való felkéréseket eredményezett.

Fontosnak tartom azt, hogy lehetőleg a karrierhez biztos hátteret adjon a család is, nekem szerencsém van, lehetőségem volt kibontakozni, megkaptam ehhez minden támogatást.

Nem váltogattam a cégeket, pályám során mindössze két munkahelyem volt, bár mindegyik helyen számos pozíciót töltöttem be, mégis mindkét helyen több, mint 13-15 év áll mögöttem, ami talán a lojalitásról is bizonyságot ad.

Hol van már a fiatal magyar mérnök, akinek bizonygatni kell, hogy kelet-európaiként ő is európai?

Ma az Endrich Bauelemente Vertriebs GmbH, Európa hatodik legnagyobb alkatrész disztribútorának export osztályát vezetem és többek között spanyol, francia és magyar kollégák tevékenységéért felelek. Van egy hatkötetes elektronikai publikáció gyűjteményem, egy ezzel nyert Ipar Napjai Nagydíjam, bírom a kollégáim és a vevőim bizalmát és a családom mellettem áll.

Ha majd ennél több kell, akkor majd azért is sokat fogok dolgozni.

Sok sikert kívánok a fiatal kollégák karrierjéhez is!

Kiss Zoltán, Export Igazgató, Endrich Bauelemente Vertriebs GmbH