Mérnöki bravúr: a bambusz bonyolult és nehéz szerkezetekhez is kiváló építőanyag

A Warwicki Egyetem mérnökei nemzetközi együttműködésben alkottak új mérföldkőnek számító kézikönyvet arról, hogy a bambusz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású építkezés meglepően hasznos és sokoldalú alapanyaga lehet. A világszerte hozzáférhető növényről szóló építőipari kiadványt az Építészmérnökök Intézete tette közzé.

A bambuszt évezredek óta használják az építkezésben, a gyarmatosítás és az iparosodás idején mégis háttérbe szorult. A mostani kutatás célja az volt, hogy a beton és a falazott szerkezetek térnyerése mellett a bambusz újra szerephez jusson, miután a 20. században megjelent építési szabályzatok kiirtották a köztudatból.

A bambusz gyorsan növekvő, nagy szilárdságú, olcsó, rendkívül fenntartható, és többek között nagyon hatékony karbonelnyelő építőanyag, mivel természetes módon köti meg a légköri szén-dioxidot.

„Azok az országok viszont, amelyek rendelkeztek a szerkezeti tervezést és kivitelezést szabályozó előírások kidolgozásához szükséges szakértelemmel, sajnos nem érdeklődtek a bambusz iránt. Ennek megváltozásához nemzetközi együttműködésre van szükség” – nyilatkozta Dr. David Trujillo humanitárius mérnöki kutatásokon dolgozó adjunktus.

A Warwicki mellett a Pittsburghi Egyetem, az Arup, az INBAR és a BASE is dolgozott a kézikönyvön. A projekt célja az volt, hogy egységes, mérnöki szemléletű útmutatást adjon a bambusz biztonságos alkalmazásához az épületszerkezetekben.

A bambusz szerkezeti tulajdonságai és globális alkalmazhatósága

Kent Harries, a Pittsburghi Egyetem szerkezettervezési és mechanikai tanszékének professzora hangsúlyozta, hogy „a bambusz szerkezeti szempontból rendkívüli mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik”, de a fenntartható építőipari hasznosítása nagymértékben múlik a biztonságos, tartós tervezésen, illetve kivitelezésen – és a kézikönyv éppen ehhez nyújt részletes iránymutatást.

A kiadvány PDF változata ingyenesen hozzáférhető (csak a printért kell fizetni, ha a felhasználók támogatnák a kutatók munkáját), és elsősorban a trópusi, valamint szubtrópusi térségekben dolgozó mérnökök számára kínál gyakorlati segítséget.

A kézikönyv rámutat: a bambuszrudak, vagyis a szárak az épületek fő teherhordó elemei lehetnek. Gerendaként és oszlopként is működnek – megfelelő méretezéssel és alkalmazással. A dokumentum ismerteti a kompozit bambusz nyírófalas rendszert is, amit kifejezetten földrengés– és tájfunveszélyes térségekben alkalmaznak ellenálló lakóépületek kialakítására.

A kiadvány külön kitér a bambusz biztonságos használatára, beleértve a tűzvédelmi szempontokat is, és a leírásai állandó épületekre vonatkoznak, nem foglalkozva az állványzatokkal. A cél egyértelműen az, hogy a mérnökök számára megbízható, következetes szakmai alapot adjon.

Gábor János, NEW technology