Kezdőlap Kiemelt Milyen lesz a jövő konferenciája?

Milyen lesz a jövő konferenciája?

A tudományos publikációk mellett a konferenciák képezik a tudomány lelkét: azt a fórumot, ahol a kutatók megoszthatják eredményeiket a szakmabeliekkel és a nagyközönséggel, és párbeszédet kezdeményezhetnek egymással. A konferenciák, előadások nélkül a tudomány csak éllettelen és átláthatatlan szöveges információkból állna. Mégis, ha belegondolunk, a konferenciák formailag a mai napig középkori szinten állnak, szinte semmilyen fejlődést nem láthatunk velük kapcsolatban.

Minden hónapban tudósok ezrei gyűlnek össze a világ különböző pontjain, hogy megosszák egymással eredményeiket. De teljesen mindegy, hogy a konferenciatermek Baselben, San Franciscóban vagy Barcelonában vannak, 90%-ban megegyeznek egymással: egy pódium, székek és a prezentációhoz kivetítő található bennük. Ezek a hagyományos konferenciák szerkezetileg úgy épülnek fel, hogy az információ egy irányba áramoljon. Az előadó a pódiumon áll, és a vetített diák alapján beszél a témájáról, majd – ha egyáltalán marad rá idő – jöhetnek a kérdések. Ezek azonban szintén egyirányúak, nem indítanak el valós párbeszédet, ráadásul nem mindenki tudja hallatni a hangját.

Legyen szó akár egy filozófiai konferenciáról, akár a legmenőbb technológiai konferenciákról, a helyzet – néhány élmény- és látványelemet leszámítva – ugyanaz. Talán a terem felépítése változik, de egyes elemek állandóak: a legtöbb híres konferencia például – témájától függetlenül – igen drága. Főként igaz ez az olyan technológiai konferenciákra, amelyek kiemelt kapcsolatépítési lehetőségeket kínálnak, sok híres kutatót vagy üzletembert szólaltatnak meg – de sajnos hasonló a helyzet a marketing által kevésbé érintett tudományterületeken is. Sok esetben a privát célból való bejutás szinte lehetetlen, hiszen a belépőn kívül fizetni kell a szállást, az étkezést (amit egy-egy nagyobb esemény maga is megdrágíthat) és persze az utazást. Ha valaki szerencsés, a kutatóintézete, egyeteme, munkahelye fizeti a költségeket, de ez is azt eredményezi, hogy legfeljebb egy kisebb csoport juthat el a helyszínre. A konferenciák tehát a közönség (de gyakran az előadók szempontjából is) olyan módon szelektálnak, aminek nem sok köze van a tudományos eredményekhez vagy az újdonságok értékéhez.

Tartalmi szempontból az egyoldalú kommunikáció, az a tény, hogy a témákat a szervezők találják ki, illetve a szelektált közönség hátrányosan befolyásolják az egész esemény tudományos értékét. Ennek következtében, miután a résztvevő kifizette az összes költséget, még mindig szembesülhet azzal a ténnyel, hogy számára az esemény nem hozott semmi újat. Ezeknek a körülményeknek köszönhető, hogy manapság a technológiai konferenciák inkább a kapcsolatépítésről szólnak.

Van megoldás?

Ezek a problémák egyre égetőbb kérdést jelentenek a tudományos világ számára, ezért mind valószínűbbé válik, hogy közeledik a változás ideje. Néhány esetben már most is érzékelhetjük ezt: terjednek az online követhető streamelt konferenciák, az online kérdésfeltevés lehetősége; vagyis a bekapcsolódás élményét nyújtó konferenciaszervezők megtették az első lépéseket.

Vannak olyan kifejezetten innovatív kezdeményezések is, mint például az unconference, aminek az a lényege, hogy az agendát egy olyan delegáció állítja össze, amely különböző területekről érkező szakértőkből áll – így nem a sokszor kevésbé hozzáértő és túlterhelt szervezőknek jut ez a feladat. További előnye, hogy mindenki hallathatja a hangját, így kisebb az esélye a hibáknak. Ezt a módszert alkalmazza például a Science Foo Camp is.

Bár a prezentációk ellen harcolni értelmetlen lenne, és jelenleg nemigen áll rendelkezésre jobb lehetőség egy kutatási téma bemutatására, azért ezen a területen is van mit fejleszteni. Ahogy egyre több konferenciaszervező teszi napjainkban, az Entomological Society of America is lehetőséget nyújt arra, hogy előadás közben a közönség anonim módon reagáljon a hallottakra, és kérdéseket tehessen fel, amelyeket aztán az előadó akár valós időben is megválaszolhat. Ennek továbbfejlesztett verziója, amikor kérdőívek segítségével az előadás elején és végén felmérik a közönség véleményét egy adott témával kapcsolatban. Ez megmutatja, hogy milyen hatással volt az előadás a hallgatókra, befolyásolta-e véleményüket, azaz jobban bevonja őket a diskurzusba.

A lényeg pedig éppen ez lenne: a magasabb szintű bevonódás és elmélyedés – hiszen ez az alapja a tudományos párbeszédnek. Ha a közönség csak hallgat, nem szól bele, és csak egy rövid idősávban van lehetősége kérdezni, akkor csak a legproaktívabb hallgatók tudják kifejezni a véleményüket az adott témával kapcsolatban. Minden jel arra mutat, hogy ma már ez kevés, így a konferenciaszervezők kénytelenek lesznek lassan, de biztosan szakítani a régi, hagyományos szokásokkal, és olyan újdonságokat bevezetni, amelyek a mai, információval szennyezett világban is képesek megszólítani a szakmabelieket és az érdeklődőket.

Hegyi Heni, NEW technology

A cikk a Wired véleménycikke alapján készült:
https://www.wired.com/story/opinion-science-conferences-are-stuck-in-the-dark-ages/