Barion Pixel

- Hirdetés -

Sokkolóan elesettek a gyerekek a virtuális valóságban

Konkrétan összezavarja az alapvető mozgáskoordinációs stratégiáikat – állapították meg friss kutatásukban a Lausanne-i Műszaki Egyetem (EPFL) tudósai. A ScienceDailyn megjelent beszámolóból kiderül: a felnőttekre gyakorolt hatásokról sincs elég ismeretünk, nemhogy a magasabb rizikócsoportba tartozó gyerekekről.

A kicsik szenzomotoros képességeit érintő problémára véletlenül jött rá az EPFL egyik végzőse, Jenifer Miehlbradt, amikor néhány éve arra kért meg felnőtteket és gyerekeket, hogy vegyenek részt egy kísérletben. A feladat az volt, hogy VR-headsetet és érzékelőket viselve, a felsőtestük mozgatásával irányítsanak drónokat, amelyekkel egy sor tárgyat kellett kikerülniük. A virtuális akadálypálya nem okozott kihívást a felnőtteknek, viszont a gyerekek képtelenek voltak teljesíteni. Jenifert rögtön behívatta a konzulense, hogy közölje vele: olyasmire derült fény, aminek nincs szakirodalma.

Korábban senki nem foglalkozott vele, hogy mit tesz a VR a gyerekek idegrendszerével, holott a fél világ lázban ég a néhány hete bejelentett Metától, ami a Facebook küszöbön álló AR/VR-alkalmazáscsaládja, és a tervek szerint mindent belesűrítenek, ami közösségi és játékplatformokon létezik, vagy létezni fog. A mai óvodások és kisiskolások életébe hamarosan beköszön a VR-headset, így létfontosságú a svájciak kutatása, ami a motorikus képességek és a technológia kapcsolatát tárta fel, összesen 80, 6-10 éves gyerek közreműködésével.

Egy egészséges felnőtt számára teljesen természetes például, hogy egy biciklin ülve másfelé néz, mint amerre halad, de ugyanerre már képtelen a gyermeke. Az egyszerűnek tűnő mozdulatsorhoz összetett érzékelés kell: látás, a belső fül egyensúlyérzékelése és a „hatodik érzék”, vagyis a propriocepciós képesség, ami a test mozgásának és helyzetének érzékelése. Mivel a kisgyermekek esetében mindezek fejlődő szakaszban vannak, másképp koordinálják a mozgásukat, mint a felnőttek, ám az EPFL tanulmánya  – 25 év tudományos konszenzusával szembemenve – arra is rámutat, hogy a testtartás pontos szabályozása nem alakul ki 6-7 éves korig, hanem még nyolcévesen is csak érő szakaszban van. Azt ugyancsak sikerült kideríteni, hogy a fej és a törzs koordinációja a korábban feltételezett nyolcéves korhoz képest még tízévesen sem elég érett.

A bizonyítást kétféle VR-feladattal kísérelték meg: az elsőben arra kérték a gyerekeket, hogy egy virtuális környezetben a fejükkel vagy a törzsükkel igazodjanak különböző tájolású vonalakhoz, míg a másodikban egy sast kellett irányítaniuk a fejük, illetve a törzsük mozgásával. A tudósok arra jutottak, hogy a virtuális valóságban könnyebb az irányítás a fej segítségével, hiszen a tájolás összhangban van a vizuális bemenettel. A törzzsel történő szabályozás ugyanakkor azt követeli meg, hogy a látás – akárcsak a fentebb írt kerékpáros példa esetében – különüljön el a mozgási iránytól. Ezen a ponton szinte minden 6-10 éves gyerek alapvető koordinációs stratégiája atomjaira hullik, hiszen a látás javára igyekeznek súlyozni minden más szenzoros ingert.

A tudósok úgy vélik, mihamarabb ki kell dolgozni egy protokollt arra, hogy az egyre magával ragadóbb VR-alkalmazások használata ne jelentsen veszélyt a legkisebbek számára. A nekik szánt virtuális környezeteket például az ő mozgáskoordinációjukhoz alkalmazkodva kell kifejleszteni, és mindeközben érdemes figyelni rá, hogy az érzékelésük az eddig tankönyvinek hitt 6-8 év helyett csak tízéves kor körül kezd pontossá válni.

Gábor János, NEW technology

- Hirdetés -

NEW technology