A repülés történetének talán legizgalmasabb, mégis bizonytalan korszakát éljük. A legtöbb utasszállító repülőgép évtizedek óta ugyanazt az alapvető kialakítást követi: egy hosszú, jellemzően szivaralakú törzs, két szárny, alattuk hajtóművekkel. Ez a megszokott látvány hamarosan eltűnhet az égről, ha a gyártók beváltják az üzemanyag-hatékonyság és a fenntarthatóság jegyében tett ígéreteket, amelyek radikálisan új formaterveket és meghajtás-technológiákat követelhetnek.
Hat repülőgép-koncepció, amely pár éven belül a levegőbe emelkedhet
A fejlődés egyik irányát a NASA és a Boeing közös projektje, az X-66A jelöli ki. Ez a kísérleti gép hosszú, vékony szárnyakat kapott, amelyeket átlós, rácsos tartóoszlopok támasztanak alá. A fejlesztők várakozásai szerint ez a megoldás 8–10 százalékkal csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, mivel csökkenti a légellenállást, mégis, a stabilitást extra támaszték szavatolja. A típus első repülését 2028-ra tervezik, és ha beválik, a következő évtized közepén már 130–210 üléses gépek alapja lehet.
A regionális repülésben eközben a hibrid megoldások arathatnak. A Heart Aerospace ES-30 névre keresztelt gépe egy 30 személyes modell, amely rövid utakon, 200 kilométeres távolságig tisztán elektromos meghajtással, zéró károsanyag-kibocsátás mellett közlekedik, de hibrid üzemmódban 400 kilométerre nő a hatótáv. A gyártó 2028 körül tervezi a forgalomba állítást, amelyre már olyan nagyvállalatok jelezték igényüket, mint az Air Canada és a United Airlines.
Ennél is bátrabb elképzelés a JetZero Z4-es modellje (a címlapképen), amely ún. „csupaszárny” kialakítást kapott. Itt a szárnyak egyetlen hatalmas emelőfelületté olvadnak össze a törzzsel, ami a tervező cég szerint akár 50 százalékkal mérsékelheti a károsanyag-kibocsátást. A repülőgépet a 2030-as évek elején szeretnék bevezetni a forgalomba.
Hasonlóan futurisztikus lesz az üzleti repülésben a Bombardier EcoJet-je, amely szintén a csupaszárny formavilágot ötvözi az aerodinamikai hatékonysággal. Bár konkrét megjelenési dátumot még nem közöltek, már tesztelnek egy 5,5 méter szárnyfesztávolságú, autonóm kísérleti modellt.
Még ennél is szokatlanabb a KLM és a Delfti Műszaki Egyetem által megálmodott Flying-V. Ez a néhány elektromos gitár dobjára emlékeztető, V-alakú repülőgép az utasokat és a rakományt is a szárnyak belsejében helyezné el. A gép nagyjából annyi utast szállíthat, mint egy Airbus A350, miközben körülbelül 20 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyaszt – állítják a projekt leírásában.
Az Airbus ZEROe programja a hidrogénhajtást emelné be a kereskedelmi repülésbe, bár az eredeti ütemterv némileg módosult: úgy hírlik, hogy a forgalomba állás az eredetileg tervezett 2035-ről a 2030-as évek végére vagy 2040-re várható. A gyártó jelenleg az üzemanyagcellás elektromos hajtásra összpontosít – ebben a légcsavarokat hajtó villamos energia előállítására használják a hidrogént.
Gábor János, NEW technology
- Hirdetés -