Egyre több információ kering az USA hadműveletéről, amelyben foglyul ejtették Nicolás Maduro venezuelai vezetőt. A beszámolók szerint az amerikai különleges erők egy titokzatos hadiipari fejlesztést, „hangfegyvert” vetettek be, hogy harcképtelenné tegyék a politikus őrségét. Ez a nem hivatalos értesülés egy videós interjún alapul, amelyben egy neve elhallgatását kérő venezuelai katona elsöprő erejű hatásról beszél: a rendkívül intenzív, hanghoz hasonló impulzus súlyos rosszullétet (orrvérzést és hányást) okozott neki és a társainak, amitől zavarodottá és mozgásképtelenné váltak.
A beszélgetés hitelességét sokak szerint erősíti, hogy az arról írt beszámolót Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtótitkára is megosztotta, arra buzdítva a követőit, hogy „dobjanak el mindent” és azonnal olvassák el. Ettől függetlenül az őr állításait független forrás nem támasztotta alá, és a Pentagon sem kommentálta.
A megerősítés hiánya ellenére újra szárnyra kaptak a vádak az ún. „hangfegyverekről”, valamint irányított energiájú eszközökről, különösen azokról, amelyeket nem halálos sebzésre, hanem arra terveztek, hogy harcképtelenné tegyék a célpontot.
Az amerikai hadiipar tényleg foglalkozott hangfegyverek fejlesztésével
Az USA évtizedek óta kutat olyan nem halálos és korlátozottan halálos technológiákat, amelyekkel az ellenfeleket hagyományos lőfegyverek nélkül meg lehet bénítani. A legismertebb példák közé tartozik az Active Denial System (ADS) milliméteres hullámhosszú eszköz, amelyet gyakran „fájdalomsugárként” emlegetnek.
Az Interesting Engineering összeállítása szerint az ADS felmelegíti a bőr felszínét, intenzív kellemetlenséget okoz, ami visszavonulásra kényszeríti az érintetteket. Az eszköz bemutatókon szerepelt, és rövid időre – tesztelés-értékelés céljából – telepítették is, ám úgy tudni, hogy harcban sosem vetették be.
Egy másik, gyakran emlegetett kategória a Long Range Acoustic Device (LRAD), amely hangos, fókuszált hangot ad ki. A hadiipari gyártók kommunikációs és figyelmeztető eszközként hozták forgalomba, pedig képes dezorientáló zajt kelteni. Ez egybecsenghet a venezuelai katona leírásával.
A Forbes ugyanakkor kijelenti, hogy a leírt sérülések – vérzés, egyensúlyvesztés, harcképtelenség – nem illeszkednek sem az ADS, sem az LRAD ismert hatásai közé. Ez felveti a lehetőséget, hogy az őrök félreértelmezték a velük történteket, vagy több – például robbanó és sokkoló – eszköz hatását tapasztalták meg.
A lap egy kevésbé ismert, 10-15 évvel ezelőtti kutatást is felidéz, amely az Electromagnetic Personnel Interdiction Control (EPIC) nevet viselte. Szabadalmi leírások és korai fejlesztési anyagok szerint ez a fegyver rádiófrekvenciás energiát használt volna a vesztibuláris (az egyensúly, a tájékozódás és a mozgás összehangolásáért felelős) rendszer megzavarására.
Hihető magyarázatok és esetleges dezinformáció
Joseph Trevithick, a The War Zone helyettes szerkesztője részletes elemzésében hangsúlyozza: jelenleg semmilyen bizonyíték sincs rá, hogy a művelet során bármilyen különleges, irányított energiájú vagy „hangfegyvert” használtak volna. Az őr által leírt tünetek összhangban lehetnek robbanások okozta légnyomással, vakítógránátok hatásával, vagy a kaotikus tűzharc közben átélt sokk, stressz és sérülések együttesével is. Az agyrázkódást követő emléktorzulás pedig jól dokumentált jelenség.
A szakértő szerint egy megállíthatatlan „szuperfegyver” felemlegetése összetett célokat szolgálhat: a legyőzöttek moráljának visszaerősítését, a taktikai hibák elkenését, de akár az Egyesült Államok technológiai fölényének felnagyítását is.
Egyelőre tehát nem bizonyítható, hogy valóban „hangfegyvert” vetettek volna be Venezuelában, ahogy arra sincs, hogy az amerikai haderő rendelkezne ilyen technológiával.
Gábor János, NEW technology


