Az EU-nak erősíteni kell a kontinensen belüli lítium bányászatot

Az Európai Unió egyre ambiciózusabb dekarbonizációs céljai középpontjában állnak a kritikus nyersanyagok, amelyek gazdasági fontosságuk, ellátási kockázataik miatt kiemelt figyelmet igényelnek. A biztonságos és fenntartható nyersanyagellátás érdekében az EU hosszú távú tervezést, az ellátási láncok szuverenitását és az európai tárolókapacitások fejlesztését szorgalmazza. A közelmúltban az elektromos autók és az energiatárolás növekvő szerepe miatt a lítium is felkerült a kritikus anyagok listájára, rámutatva arra, hogy Európának belső források erősítésére és az újrahasznosításra kell fókuszálnia a jövőben – áll az InnoEnergy magyarországi központjának felkérésére született friss szakértői jelentésből[1].

A jelentés rámutat arra, hogy az Európai Unió által kitűzött és az évek során egyre ambiciózusabbá váló dekarbonizációs célok teljesíthetőségének kritikus pontját jelentik a kritikus nyersanyagok[2]. Ezeknek[3] nagy része geopolitikai szempontból instabilnak tekinthető régiókból érkezik. Az ellátási kockázatok csökkentésének egyik módja a hosszútávú tervezés, az ellátási lánc szuverenitásának biztosítása, másik módja pedig az európai tárolási kapacitások kiépítése.[4]

Az EU a kritikus nyersanyagok közös beszerzését javasolja, célértékeket meghatározva az egyes ellátási láncok kapcsán mind a közösségen belüli forrásokra, mind pedig a külső források diverzifikációjára. Az unió vonatkozó éves nyersanyagigényének legalább 10%-át kell kitermelni, 40%-át feldolgozni és 25%-át újrahasznosítani belső forrásból, valamint egyetlen nyersanyag tekintetében sem haladhatja meg a 65%-ot egy adott országnak való kitettség. Összehasonlításképpen, a 10%-os kitermelési arány jelenleg egyetlen nyersanyagnál sem teljesül, míg a 65%-os kitettséget eléri vagy meghaladja például a grafit (Kína, 65%), a kobalt (Kongói Demokratikus Köztársaság, 70%) és az irídium (Dél-Afrikai Köztársaság, 89%) is.

A kritikus anyagokról az Európai Bizottság által közzétett listát 3 évente vizsgálják felül. Fontos változása volt az elmúlt esztendőknek, hogy 2020-ban az elektromos autók, az energiatárolás térnyerése kapcsán a lítium is felkerült erre a listára.

Napjainkban a világ lítium kitermelésének kb. 30%-át Chile, 15%-át Kína, 10%-át Argentína adja. Ha pedig a feldolgozóipari volumeneket nézzük Kína (68%) és Chile (29%) gyakorlatilag lefedi a világpiac egészét. Több kutatás vizsgálta a lítium iránti globális és európai keresletet a 2050-ig tartó horizonton, amelyek abban egyetértenek, hogy még az elektromos mobilitás jelentős növekedése mellett is elegendő lítium fog rendelkezésre állni globális szinten. Ahhoz azonban, hogy Európa ne kerüljön teljesen kiszolgáltatott helyzetbe, erősíteni kell a kontinensen belüli bányászatot, hangsúlyt kell fektetni a használt akkumulátorok összegyűjtésére és újrahasznosítására, valamint a másodlagos forrásból származó lítium felhasználására.

[1] A szakértői cikket Deme Roland, energetikai tanácsadó, a Green Brother partnere, illetve Hartmann Bálint, a ME Villamos Energetika Tanszék tudományos főmunkatársa jegyzi.

[2] Általánosságban kritikus nyersanyagnak nevezünk minden, gazdasági szempontból kiemelkedő fontossággal bíró és magas ellátási kockázatot hordozó anyagot.

[3] EC 2020c. COM(2020) 474 Final Critical raw materials https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:52020DC0474

[4] SWP 2022 A New Geopolitics of Supply Chains  https://www.swp-berlin.org/10.18449/2022C45/

InnoEnergy