A friss Nobel-díjas olyan gépet fejlesztett, amely napi 1000 liter vizet nyer ki a levegőből

A Föld legszárazabb térségei közül több helyen bebizonyították, hogy a talaj teljes kiszáradása után is lehet ivóvizet nyerni a levegőből. A Kaliforniai Egyetem 2025-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazott vegyésze, Omar Yaghi erre alapozva épített egy gépet, amely naponta akár ezer liter tiszta ivóvizet gyűjt össze a levegőből.

A berendezés 20 százaléknál alacsonyabb páratartalom mellett is hatékonyan működik, így megoldást kínálhat olyan térségekben, ahol súlyos vízhiány alakult ki.

A technológiát a tudós Atoco nevű vállalata fejlesztette a retikuláris kémia tanai alapján, amelynek területét maga Yaghi dolgozta ki. A rendszer kulcselemei az ún. fém–szerves vázak, vagyis MOF-ok. Ezek mesterséges, porózus anyagok, amelyek fejlett szivacsként viselkednek. Molekuláris szinten tervezik őket, hogy hatalmas felületet biztosítsanak: néhány grammnyi anyag belső felülete akár egy futballstadion területét is elérheti.

Amikor a levegő áthalad a berendezésen, a MOF-ok apró pórusokban kötik meg a vízmolekulákat. A környezeti napfény vagy alacsony hőmérsékletű hőenergia felmelegíti az anyagot, amely így vízgőz formájában kibocsátja a nedvességet, és ez folyékony vízként csapódik le. A hagyományos légköri vízgyűjtő rendszerek jelentős mennyiségű elektromos árammal hűtik a levegőt, ezzel szemben Yaghi megoldása kizárólag a Nap hőjét használja, és nem igényel hálózati csatlakozást.

A tudós fejlesztése olyan időszakban jelent meg, amikor az ENSZ „globális vízcsődről” beszél, hiszen a bolygón már több mint kétmilliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez – kommentálta a hírt az Interesting Engineering.

Yaghi vízgyűjtő berendezése a sótalanítási eljárásoknál hordozhatóbb és környezetkímélőbb alternatívát kínál. A készülék mérete nagyjából megegyezik egy hat méter hosszú szállítókonténerével, és egyaránt telepíteni lehet hurrikán sújtotta szigetekre vagy távoli sivatagi falvakba.

A tudós számára a projekt személyes: egy jordániai menekültközösségben, olyan otthonban nőtt fel, ahol nem volt vezetékes víz. Gyakran felidézi: a környékükön suttogva terjedt a hír, hogy érkezik a vízszállító teherautó – ekkor mindenki sietve próbálta megtölteni az edényeket, mielőtt kifogyott a készlet.

A technológia a laboratóriumi prototípusoktól már az ipari méretű egységek felé halad.

Yaghi egy olyan jövőt vázol fel, amelyben lehetővé válik a személyre szabott vízellátás. Ahogyan a napelemek lehetővé teszik, hogy az otthonok saját maguk termeljenek áramot, a MOF-alapú eszközök idővel azt is lehetővé tehetik, hogy a háztartások saját ivóvizet állítsanak elő. Így csökkenhet a központosított, gyakran sérülékeny önkormányzati rendszerektől való függés.

Gábor János, NEW technology