A rejtett potenciál – Nagyinterjú Szigeti Fannival, a NaTE ügyvezetőjével

A munkaerőpiaci helyzet fokozódik. Egyre kevesebb az elérhető dolgozó szinte minden szegmensben. Elférfiasodott szakmák, amelyek most szenvednek a munkaerő hiányától. Van ebből kiút? Van biztos recept? Van erre megoldás? Szigeti Fannival, a Nők a Tudományban Egyesület ügyvezetőjével boncolgattam a témát és próbáltunk rájönni, mi az a rejtett tartalék, amely hosszú távon segíthet a munkaerőpiac aktuális kihívásain.

 

 

Tavaly, amikor kapcsolatba kerültem a SCIndikátorral, nem nagyon értettem, hogy mi is az a tudománykommunikáció. Nem hallunk róla mindennap…

A Nők a Tudományban Egyesület egyik fontos célja, hogy beszéljünk a tudományokról, a kutatásokról és bemutassuk mindazt, ami mögötte van. Rengeteg olyan kutatás és találmány létezik ma, amelyeket fiatal tudósok, tudósjelöltek jegyeznek, azonban nem kapnak elég publicitást. Erre egy nagyon jó lehetőség a SCIndikátor tudományos mentorprogram, amely nemcsak lehetőséget ad a diákoknak, jövő tudósainak megismertetni magukat, de támogatja őket abban, hogy megtanulják közérthetően bemutatni a saját tudományterületüket.

Van egy nagyon érdekes kezdeményezésetek, a Lányok Napja. Miért jött ez létre?

Ez egy kicsit hosszabb és régebbi történet. A leggyakrabban feltett kérdés, hogy „miért egy civil szervezet tartotta ezt fontosnak”? A NaTE (Nők a Tudományban Egyesület) 2009-től van jelen. Az egyik első aktivitásunk a Lányok Napja nevet viselő rendezvényünk volt, ami egyfajta interaktív nyílt napként fogható fel. Ugyanakkor ezt a szót nem nagyon szeretem használni, mert ennél sokkal több a Lányok Napja. Kutatóintézetek, egyetemek, vállalatok nyitják ki kapuikat a pályaválasztás előtt álló lányok számára , és célunk az, hogy közelebb hozzuk a munka világát számukra, kiemelten a mérnöki, informatikai, természettudományokhoz kapcsolódó szakterületek, hogy lássák azt, hogy ezek mennyire a mindennapjainkat alakító foglalkozások és azt, hogy ennek az alkotói, fejlesztői világnak ők is részesei lehetnek.

Miért tartod fontosnak, hogy a lányok megismerjék ezeket a területeket?

A Lányok Napja kezdeményezés a „Take your Child to Work Day” elnevezésű amerikai kezdeményezésből indult el, amit mi 2012-ben honosítottunk meg.

A munkaerőpiacon belül a STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok, matematika) területeken rendkívül alacsony a női foglalkoztatottak száma. Ez nem azért van, mert a lányok nem képesek érvényesülni a piacon, hanem már fiatal korban másfelé orientálják a lányokat a szülők vagy az iskola. Ez azonban szépen lassan, de változik.

A nagyobb vállalatok ma már tárt karokkal várják a lányokat, azonban a felsőoktatásban még nincsen kielégítő méretű pull.

Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy a női szemléletet sokszor kihagyjuk a fejlesztésekből. Nemzetközi szinten is bebizonyosodott, hogy minél diverzebb egy csapat, annál versenyképesebb, eredményesebb.

A Lányok Napjára miként tudnak jelentkezni a látogatók?

A Lányok Napja weboldalán a látogatók előre megtekinthetik az esemény kínálatát, ahol azonnal jelentkezhetnek a számukra érdekes programra. Célunk, hogy az addig ismeretlen labirintusok hirtelen átjárhatóvá váljanak. Elveszhetnek a kémcsövek, a robotok és precíziós műszerek világába a foglalkozások keretében és bepillanthatnak a trendi irodák kulisszatitkaiba is, megtapasztalhatják, hogy mennyi lehetősége van azoknak, akik szeretik a természettudományos tárgyakat. Fontos, hogy azoknak a középiskolásoknak is ajánljuk a programot, akiknek nincs elképzelésük a pályaválasztással kapcsolatban.

Mennyire céltudatosak a rendezvényre jelentkező lányok? A Z-generáció tagjai még talán 25 évesen, a főiskola és az egyetem befejezése után sem tudják igazán, hogy mihez kezdjenek.

Általában véve igaz, hogy sem a diákoknak, sem a tanároknak nincsen arról egy valós képe, hogy milyen irányban érdemes továbbtanulni, az egyes végzettségekkel hol lehet elhelyezkedni.

Sokan utólag jönnek rá, hogy amit tanulnak, az nem ugyanaz, amit valójában szerettek volna, ezért váltanak.

A Lányok Napjának pont ez a célja, hogy a résztvevők megismerkedjenek olyan szakmákkal, amelyekről már sokszor hallottak, de nem tudták, hogy pontosan mit is jelent vagy azt gondolták nem nekik való.

Utánkövetitek őket?

A rendezvényen és azt követően is vizsgáljuk mind a résztvevők, mind a fogadóintézmények attitűdjét. Kérdőíveket töltetünk ki – szigorúan a helyszínen –, és elbeszélgetünk velük. Az eddigi mérésekből kiderül, hogy a figyelem felkeltése eredményes volt, hiszen a túlnyomó többség válaszolta azt a megkérdezetteknek, hogy a rendezvény után utánanéztek a mérnöki és informatikai képzési lehetőségeknek, témáknak. Pozitív eredményként könyveljük el azt is, hogy a megkérdezettek mintegy negyede kapcsolatban maradt valamilyen formában a fogadóintézménnyel.

Akkor ennek a következő, igazából talán egy magasabb szintje a SCIndikátor, ahol már fiúk is vannak, más a korosztály is.

Pontosan. Ezekből az együttműködésekből született meg a SCIndikátor ötlete. Rengeteg cégvezetővel beszélgettünk előtte, hogy melyek az aktuális kihívások számukra. A legfőbb, amit említettek, hogy bár vannak ambiciózus mérnökök, azonban nem feltétlenül lehet rájuk számítani, ha csapatot kell felépíteni, vezetni és a kohéziót megtartani. A vezetőknek már nemcsak a hard skill-ekkel kell rendelkezniük, hanem a soft skillekre támaszkodva – a nyílt kommunikáció , az empátia, a felelősségvállalás, a megszerzett tudás továbbadására való képesség, a felmerülő probléma megoldására koncentráló szemlélet – kell dolgozniuk. Vannak olyan tanárok a műszaki karokon – sajnos ők vannak kisebbségben –, akik minden órát felhasználnak a soft skillek fejlesztésére is.

Fontos kiemelnem, hogy a SCIndikátor nemcsak egy tudományos verseny, hanem egy tudománykommunikációs mentorprogram. Itt olyan szakemberek, mentorok foglalkoznak a fiatal kutatókkal, akik segítik fejleszteni a kommunikációs és előadói készségeiket, hogy érthetően, magabiztosan és szenvedéllyel tudják tudományos területüket bemutatni akár laikus közönség számára is.

A sokszínűség alapvető fontosságú volt a mentorok kiválasztásakor. Közülük megemlítem Zsiros László Róbertet, tudománykommunikációs szakembert, Kraszkó Zita improvizációs tréner, színészt és Orlai Balázst, design stratégiai tervezőt.

Milyen az összetétele most a SCIndikátornak? Tavaly nagyon széles spektrumból válogattátok ki a döntősöket, de idén talán még több tudományágból érkeztek a versenyzők.

Ugyan a STEM-területeket fedjük le, de azon belül is nagyon sokfelé lehet vinni egy kutatást. Az idei versenyzők érintik az orvostudomány és a technológia kapcsolatát, a mérnöki területeket, az IT-t, a csillagászatot. 14 fiatalnak adunk lehetőséget arra, hogy még tovább fejlessze magát ezekben a hónapokban, és a március 6-ai döntőn képviselje kutatását.

Te képviseled a Nők a Tudományban Egyesületet. A tevékenységeteket megvizsgálva látszik, hogy fontosnak tartjátok a nők arányának növelését a vállalatoknál, a tudományban és a technológiában. Mennyire lehetséges ez ma Magyarországon?

Az elkövetkező évtizedekben a legtöbb állás olyan szakmákban fog megszűnni, ahol ma jellemzően többnyire nők dolgoznak. A technológiai és természettudományos területeken, melyek már most – és a jövőben különösen – a legfontosabb munkahelyteremtő szegmensek lesznek, jelenleg jóval kevesebb a nő, mint a férfi. A NaTE ösztönözni kívánja a nőket, hogy minél többen lépjenek tudományos vagy technológiai pályára, hiszen a munkaerőpiac nők tízezreinek biztosíthat állást ezekben a szegmensekben. Ez egy hosszú távú folyamat.

A szülők mennyire kapcsolódnak be?

Sokszor találkozunk szkeptikus szülőkkel. Mivel középiskolás lányokról van szó, elkíséri a középiskolás lányt például a mérnök apukája, hogy meghallgassa, mi újat tudunk mondani a lányának az ő szakmájáról. Az ilyen szülők gyakran itt „ébrednek” fel, a lányuk továbbtanulását illetően, és bizonyossá válik számukra, hogy nem kell félteniük ezektől a szakmáktól a lányaikat sem. Minél tájékozottabb egy szülő, annál jobb eséllyel tudja elindítani a gyermekét a helyes irányba.

A vállalatoknál mennyire kell átütni a falat? Inkább a tősgyökeres magyar cégekre gondolok, ahol a mérnök férfi, a gazdaságis pedig nő.

Szemléletformálás és edukáció szükséges, egyfajta érzékenyítés.

Nem sajnálnunk az időt arra, hogy beszélgessünk a vezetőkkel. A multinacionális cégek magukkal hozzák a nyugati kultúrát, és csak suttogva merik elmondani nekünk, hogy akár ezer lány is mehet hozzájuk.

Az itthoni cégeknek ez még újdonság, azonban a nyitottság megvan náluk is.

Elnyertetek egy nagyon neves díjat néhány hónapja. A Nature research és az Estée Lauder közös pályázatának „Innovatív tudományok” kategóriájában lettetek elsők.

A pályázat lényege és legfontosabb kitétele az volt, hogy egy munka – attól függetlenül, hogy társadalmilag mennyire hasznos, és művelője milyen elhivatott – hogyan mérhető a lehető legprecízebben; tehát számokban kifejezhetőnek kellett lennie. A NaTE már a kezdetektől monitorozta a teljes tevékenységét, különböző attitűdvizsgálatokkal.

Ez a díj azt jelzi számunkra, hogy jó úton haladunk, jól végezzük a dolgunkat, és egy kicsit láthatóbbak is lettünk, nemcsak itthon, hanem a nemzetközi színtéren is. Több megkeresést kaptunk azóta, külföldről is, amelyek komoly fejlődési potenciált hordozhatnak.

A díjjal pénzjutalmat is kaptunk, amit szeretnénk arra fordítani, hogy a megkezdett aktivitásokat tovább fejlesszük.

Mennyire vagytok láthatók a vállalatok számára?

Egyre jobban. (nevet) Folyamatosan arra törekszünk, hogy a vállalatok is felismerjék, a tevékenységünk mennyire fontos a szemléletformálás és a munkaerőpiaci folyamatok szempontjából egyaránt. Azon dolgozunk, hogy stratégiai partnerségeket alakítsunk ki, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy minél mélyebben ismerjük meg egymás igényeit.

Sokan nem gondolkodnak szolgáltatóként egy egyesületre.

Így van.

Azonosítjuk a civil szervezeteket az adónk 1%-ával, és letudtuk az éves „jó cselekedetet”.

Mi a transzparenciára építünk. Évekre visszamenőleg meg tudjuk mutatni, hogy mire költöttük el a forrásainkat, miket fejlesztettünk belőle, vagy éppen milyen aktivitást szerveztünk. Szeretnénk az üzleti szemléletet is erősíteni, hiszen a civil szervezetekben általában olyan emberek gyűlnek össze, akik inkább az adott szakma…

…szerelmesei.

Pontosan. Mi is profitra törekszünk, csak nem pénzben mérjük, hanem önazonos, vagy műszaki pályát választó lányokban.
A kihívás számomra az, hogy évről évre stabil költségvetés mellett tudjunk dolgozni a céljainkért, miközben forprofit hozzáállással vezetjük a szervezetet.

Nagyon sok értékes ember képvisel minket az országban és a szervezeten belül is. Itt van például az elnökségünk, Dr. Balázsi Katalin, az MTA Energiatudományi Központjának Vékonyrétegfizika Laboratóriumának vezetője, dr. Nagy Beáta szociológus és dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet Nanokémiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, valamint a nagyköveteink, a SCIndikátor kutatói és számtalan visszatérő alvállalkozó és önkéntes, akik elsősorban nem a pénzért, hanem a célért dolgoznak velünk.

Miben tud nektek segíteni egy vállalat, illetve miben tudtok ti segíteni neki?

Nagyon összetett kérdés ez is. A legutóbbi rendezvényünk a SCIndikátor elődöntőjén megrendezett HR-meetup volt. Ahol arra kerestük a választ, hogyan vonzzuk be az STEM területről érkező fiatal tehetségeket. Valamint arra, hogy miként oldja meg az IT szektor munkaerő-utánpótlását, mik a jövő HR kihívásai és milyen megközelítésből találhatunk rájuk megoldást. A saját előadásunkban bemutattuk, hogyan meríthetünk erőt nagyvállalati HR-esként a civil szektor kezdeményezéseiből, bevált HR megoldásaiból. Hogyan segíthet egy társadalmi vállalkozás vonzóvá tenni a nagyvállalati pozíciókat.

Mondhatjuk akkor, hogy ti nem is szolgáltatók, hanem egy adott csoportnak, generációnak (például a fiatal lányoknak) a szakértői vagytok?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi a híd vagy kapocs szerepét töltjük be a fiatal generáció, a vállalati szektor, a tudományos intézmények, a média, a tanárok és a szülők között.

Leegyszerűsítve: ti segítetek a cégeknek elérni egy nagy bázist – ez esetben a tudomány és technológia iránt érdeklődő lányokat –, akiket egyébként nem biztos, hogy el tudnának érni.

Ezt csak egy része az összképnek. A középiskolásoknak szóló programjaink hosszú távon több műszaki végzettségű fiatal lányt jelenthet, de már rövid távon is hatással van a vállalati kultúrára. Azon túl, hogy összekapcsoljuk a vállalatokat a fiatalokkal, jótékony hatással vagyunk a HR folyamatokra és a rekrutációra egyaránt.

Évek óta van alumni-programunk, mi ezt nagyköveti hálózatnak hívjuk, ahol a nagykövetek megismerkedhetnek a legújabb technológiai fejlesztésekkel. Rendszeresen tréningeket szervezünk számukra, ahol olyan készségeket sajátíthatnak el, melyek elengedhetetlenek az eredményes továbbtanulás és később a karrierépítés során. Emellett a közösség részeként kapcsolatokat építhetnek mind a többi nagykövettel, mind a vállalatokkal, intézményekkel, amelyek reményeink szerint hosszú távon fennmaradnak és a későbbiekben is segítik pályájukat.

Itt jön a képbe az employer branding.

Minden cég számára fontos, hogy miként mutatja meg magát. Társadalmilag felelős, szociálisan érzékeny cégként, vagy átlagos munkahelyként. Adni kell és mutatni valami pluszt a leendő munkatársaknak, hiszen úgy lesznek észrevehetőek.

Egy utolsó kérdés. Mit várjunk a NaTE-től? Növekedést és láthatóságot?

Jelenleg is zajlik egy átfogó szervezetfejlesztés, amitől azt várjuk, hogy a már futó programjaink még több fiatalhoz jutnak majd el. Az elmúlt közel tíz évben óriásit fejlődtünk, alapítónk és a szervezet első elnökét, 2018-ban váltotta Dr. Balázsi Katalin. A váltással egy kicsit a szemlélet is változik, a méretünk megköveteli, hogy még tudatosabban tervezzük a jövőt. Ebben az évben szeretnénk még több vállalatot elkötelezni a Lányok Napja mellett, mert nemzetközileg is bizonyított, hogy milyen fontos szerepe van a lányok karrierdöntésében. A SCIndikátor mentorprogam hosszú távú stratégiáján is folyamatosan dolgozunk és azt remélem, hogy már idén megtaláljuk azokat a cégeket, akikkel fel tudjuk állítani az ország legnagyobb tudományos alumni programját. Feladat bőven akad és büszke vagyok arra, hogy egyre többen ismerik fel a Nők a Tudományban Egyesület értékeit.

Czakó Miklós, NEW technology