Nem várt helyen, az űrben is óriási bajt okoz a klímaváltozás

A szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátása nemcsak a Föld klímáját befolyásolja, hanem a világűrben keringő műholdak számát is csökkentheti – állapították meg friss tanulmányukban az MIT tudósai. A kutatásról szóló közlemény szerint a káros gázok fokozzák a felső légkör zsugorodását, ami nemcsak a klímaváltozás egyik kiváltó oka, hanem hosszabb élettartamot biztosít az űrszemétnek is, így alaposan megnöveli az ütközések kockázatát.

Az MIT azt írja, a természetes folyamatok általában biztosítják, hogy a légkörbe visszatérő űreszközök a sűrűbb rétegekben elégjenek, de az atmoszféra felső rétege, a termoszféra összehúzódása csökkenti a légköri ellenállást, ezért a régi műholdak és egyéb törmelékek a vártnál jóval tovább maradhatnak alacsony Föld körüli pályán (LEO).

A klímaváltozás miatt nem marad hely a műholdak számára

A kutatócsoport modellezte a szén-dioxid-kibocsátás hatását az atmoszférára és a műholdak mozgására, hogy megbecsülje a LEO „műholdkapacitását”. Az eredmények szerint 2100-ra a legnépszerűbb magasságokban a műholdak biztonságos működéséhez rendelkezésre álló tér 50-66 százalékkal csökkenhet.

A termoszféra természetes módon zsugorodik és tágul a Nap 11 éves aktivitási ciklusa során, de az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy a termoszféra összehúzódása nem csak a Nap természetes ciklusának következménye. „Az égbolt szó szerint zuhanni kezdett – csak éppen olyan ütemben, amely már évtizedek alatt érzékelhető” – mondta William Parker, az MIT kutatója.

Már most a kritikus szinten az égbolt több régiója

Jelenleg több mint 10 ezer műhold kering a LEO-n. Ezek az eszközök nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújtanak, többek között internetkapcsolatot, navigációt és időjárás-előrejelzést. A számuk az utóbbi években jelentősen megnőtt, különösen az olyan megakonstellációk miatt, mint a SpaceX Starlink-rendszere. „Az elmúlt öt évben több műholdat állítottak pályára, mint az azt megelőző hatvan évben összesen” – szemléltette Parker.

A tudósok a LEO fenntarthatóságát különböző kibocsátási forgatókönyvek alapján vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátása tovább nő, a műholdak számára fenntartható tér jelentősen csökken. A kutatás szerint ha egy adott térség eléri a maximális műholdkapacitását, az ütközések száma hirtelen megnőhet, és a keletkező törmelék ellehetetleníti a műholdak biztonságos működését. Néhány pályamagasság már most elérte ezt a kritikus szintet, különösen a LEO-n működő nagyobb műholdflották esetében – jelentette ki az MIT.

Gábor János, NEW technology