Az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedekben 2,5 milliárd fővel fog növekedni a városok lakossága, ami azt jelenti, hogy 2050-re planétánk népességének 70 százaléka lesz városlakó. Az ebből fakadóan növekedő légszennyezettségi, közlekedési, hulladékgazdálkodási és közbiztonsági problémák már most egyre több fejtörést okoznak a szakemberek és döntéshozók számára, a szélsebesen fejlődő innovatív okosrendszerek viszont minden bizonnyal hozzájárulnak majd az életminőség növeléséhez.
Lassan életünk minden szegmensébe befészkelik magukat a más eszközökkel kétirányú kommunikációt folytatni képes okoskütyük, melyekkel rengeteg pénzt, időt és energiát takaríthatunk meg, emellett pedig egyre több olyan IoT (Internet of Things) vezérelt okosmegoldás is felbukkan a piacon, ami kifejezetten a lakóközösségek számára jelent praktikus segítséget a hatékonyság és az életminőség növelésében. Barát Dávid, a Szent István Egyetem nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterszakos hallgatója kutatómunkájában annak járt utána, hogy vajon ezek az okosrendszerek miként tudnak segíteni az urbanizáció és a népességnövekedés okozta problémák megoldásában, és milyen eltérések tapasztalhatók ebben a folyamatban a fejlett és a fejlődő országok között. A kutatás alapját 16 brit, amerikai, francia, spanyol, szingapúri, román és magyar energetikai, információtechnológiai, üzleti és politikai szakértővel és kutatóval készült telefonos vagy személyes interjú képezte.
- Hirdetés -
A megkérdezett szakértők véleménye alapján úgy tűnik, hogy bár számos országban már jó ideje foglalkoznak integrált okosotthonok és más intelligens hálózatok fejlesztésével, ez a tevékenység általában a termékek és szolgáltatások általános ajánlásában és hatásuk elméleti latolgatásában merül ki. Ennek oka legfőképp az, hogy sok esetben maguk a tervezők és a döntéshozók sem látják igazán a fejlesztések potenciális előnyeit, így nem mernek belevágni a sokszor igen magas költségekkel járó korszerűsítésekbe. A fejlődő országokban pedig mindez még hatványozottabban jelentkezik, amit jól tükröz az egyelőre kevesebb intelligens technológiával foglalkozó ottani vállalat száma és tevékenysége is.
Pedig a különféle szenzorok és mérőműszerek integrált rendszerbe történő építésével közvetlen és valós idejű megoldások születhetnének a városi légszennyezettség és a közlekedési dugók csökkentésére vagy a közbiztonság hathatós növelésére is. Az ehhez szükséges szenzorok telepítésének és rendszerbe foglalásának azonban elengedhetetlen feltétele a fejlett városi infrastruktúra megléte is, ami viszont sok esetben még a fejlett országokban sem áll rendelkezésre. Globálisan jellemző ugyanis, hogy a városi infrastruktúrák csak a régi időkben számítottak korszerűnek, és ahelyett, hogy a modern anyagok és technológiák felhasználásával új fejlődési irányt szabnánk, az elavult elemek folytonos felújításaival újra és újra csak a múlthoz láncoljuk azokat.
Az egyik legjobb példa erre London, ahol az infrastruktúra elavult szakaszai miatt egyes helyeken néha még napjainkban is homokzsákokkal kell védeni a metrót nagyobb esőzések idején, közben pedig a biciklikre és autókra telepített szenzorok mérései alapján már valós idejű képet kaphatunk az aktuális légszennyezettségi szintekről. Egy ilyen mérő- és előrejelző rendszer persze önmagában nem javítja a levegő minőségét, a döntéshozók számára azonban olyan adatokat szolgáltat, melyek alapján a levegő tisztulása érdekében akár valós időben is korlátozhatják a forgalmat. A digitalizáció egyébként a közlekedés más területein is kínálhat új megoldásokat, melyek között említhetjük például az intelligens parkolási rendszert vagy az adaptív közlekedési jelzések használatát is, melyek az utakon mért adatok alapján szükség esetén másfelé irányítják a forgalmat.
Az infrastruktúra és a közlekedés fejlesztése mellett a jelenlegi hulladékgazdálkodási rendszerek hatékonyságán is jócskán volna mit javítani. Ennek egyik jó példája a valós idejű hulladékfigyelés, ami azt jelenti, hogy az ECUBE Labs hulladékgyűjtő tartályokat vagy tárolóedényeket az azokba épített érzékelőkkel folyamatosan elemzik, és az így szerzett telítettségi adatok alapján úgy optimalizálják a hulladékgyűjtés útvonalát, hogy az üres vagy félig üres gyűjtőket nem érintik feleslegesen.
Egy másik jó pilot projektként említhető a stockholmi földalatti hulladékgyűjtő-vezeték használata is, amelybe egy beömlőnyíláson át kell elhelyezni a hulladékot, ami aztán onnan egy csővezetéken át jut el egy központi tárolóba. Bár egy ilyen rendszer telepítése igen bonyolult és költséges, kétségtelen előnye, hogy használatával teljesen kiküszöbölhető a későbbi rendszeres hulladékgyűjtés lassú és költséges folyamata.
A szakértők véleménye alapján a legnagyobb mértékű javulást a különböző szenzorok és kültéri kamerák összehangolásával a közbiztonság terén lehetne elérni, ám e tekintetben is akad már néhány említésre méltó megoldás. A több mint 90 országban működő ShotSpotter lényege például az, hogy a rendszerbe foglalt város körüli érzékelők a másodperc töredéke alapján képesek érzékelni egy fegyver eldördülését, a fejlett szoftver pedig ezután az időpont, a helyszín és a fegyver típusának elküldésével, továbbá videófelvételek keresésével azonnal értesíti a hatóságokat. Ehhez szorosan kapcsolódik az IC Realtime intelligens kamerarendszer is, amely másodperceken belül képes kiválasztani a kívánt jelenetet, és azonosítani az adott ügy kapcsán érintett személyeket és járműveket is. Ha a lakosság belátja, hogy egy-egy ilyen rendszer megfelelő működtetése mindannyiunk életminőségét javítja, az minden bizonnyal pozitív következményekkel jár majd. A megkérdezett szakértők ugyanakkor egyetértenek abban is, hogy az IoT egyik legnagyobb problémája a lakosság félelme, nem támogató hozzáállása mellett a kiberbiztonság kérdésköre, az új eszközök hálózatba integrálása ugyanis olyan potenciális támadási felületet jelenthet, amelyre a jövőben különös figyelmet kell fordítani.
A cikk a Szent István Egyetem támogatásával jelenhetett meg.