100. éve tart a világ leglassabb tudományos kísérlete

Vannak tudományos áttörések, amelyekhez nem szuperszámítógépekre vagy részecskegyorsítókra, hanem évszázados türelemre van szükség. Az ausztráliai Queenslandi Egyetemen őrzött szurok- vagy kátránycsepp-kísérlet pontosan ilyen: egy egyszerű üvegtölcsér és egy adag szurok segítségével kérdőjelezi meg a halmazállapotokról alkotott mindennapi elképzeléseinket.

A vizsgálat 1927 óta tart, vagyis nemrég lépett a századik évébe, és ezalatt mindössze kilenc alkalommal vált le csepp a tölcsérből, így jelenleg is ez a világ leghosszabb ideje tartó folyamatos laboratóriumi mérése.

A kísérlet hátterében Thomas Parnell fizikus elhatározása áll: közel egy évszázada úgy döntött, szemlélteti, hogy egyes anyagok, amelyek első ránézésre szilárdnak tűnnek, valójában folyékony tulajdonságokkal rendelkeznek. A vizsgálathoz kátrányszerű anyagot választott, ami szobahőmérsékleten teljesen szilárdnak tűnik, az érintése is kőkemény, így ha kalapáccsal ráütnének, szilánkosra törne. A tudomány azonban rendkívül viszkózus folyadékként definiálja. Parnell a folyamat elindításához felmelegített egy adag kátrányt, üvegtölcsérbe öntötte, majd három teljes évig hagyta ülepedni.

A tölcsér szárát 1930-ban vágták le, és ekkor vette kezdetét a kátrány lassú, függőleges irányú vándorlása.

A kísérlet történetét különös balszerencsék is kísérik, amelyek miatt évtizedekig senki sem látta a leválás pontos pillanatát. A cseppek vagy éjszaka, vagy éppen akkor estek le, amikor a megfigyelők nem tartózkodtak a helyiségben. És ezen még a modern technika sem mindig segített: előfordult, hogy a kamerák pontosan a kritikus pillanatban hibásodtak meg. A nyolcadik csepp 2000-ben ért földet, a kilencedik pedig 2014 áprilisában, amikor éppen a gyűjtőedény cseréjét végezték.

A kísérletet végző egyetem most már semmit sem bíz a véletlenre: a szilárdnak tűnő kátrányszerű anyag „csepegését” élőben közvetítik. A live feed weboldala stílusosan utal rá, hogy a közel száz év alatt már a tizedik cseppre vár a világ.

Gábor János, NEW technology