950 milliárd szájmaszkot dobtunk ki, pedig elektronikai alkatrészeket lehet belőlük gyártani

A Dél-Queensland-i Egyetem (UniSQ) ausztrál kutatói kínai kollégákkal együttműködve dolgoztak ki egy új, költséghatékony újrahasznosítási technikát, amely környezeti és gazdasági szempontból is ígéretes lehetőséget jelent. A módszer célja, hogy az eldobott maszkokból származó polipropilén anyagokat lebontsák, majd új célokra hasznosítsák, például okostelefonokban és LED-lámpákban használható alkatrészek formájában.

Az elmúlt négy év során világszerte több mint 950 milliárd maszkot dobtak el, ami körülbelül 3,8 millió tonna hulladékot jelent. A legtöbb maszk hulladéklerakókba kerül vagy elégetik. Ezek az anyagok nagyon lassan bomlanak le, és komoly veszélyt jelentenek a vadvilágra, illetve a mezőgazdaságra.

„A maszkok elégetése során mérgező gázok, például dioxinok és furánok szabadulnak fel, amelyek szennyezik a levegőt, míg a hulladéklerakókba kerülő maszkok nemcsak hogy évszázadok alatt bomlanak le, gyakran nagy mennyiségű mikroműanyagot termelnek, amelyek hosszú távon szennyezik a vízkészleteket, a talajt és az élelmiszerláncot” – fejtegette Pingan Song kutatásvezető, a maszkok elektronikai újrahasznosításáról szóló tanulmány társszerzője.

A professzor úgy véli, az új eljárás csökkentheti az egyszer használatos maszkok okozta környezetterhelést. Erre annak ellenére szükség van, hogy a világ mára nem fél annyira a COVID-tól, mint néhány éve. A maszkokat még mindig nagy mennyiségben használjuk, de a civil szférán kívül rengeteget dobnak ki belőlük az egészségügyben és a laboratóriumokban is.

A kutatók a probléma megoldására újrahasznosított polipropilén alapú maszkokból származó nanokompozitokat vizsgáltak. Olyan felületkezelési és hőpréselési eljárást alkalmaztak rajtuk, amely funkcionális fóliákká alakítja a maszkokat. A visszanyert nanokompozitok fémhez hasonló hővezetést és hatékony elektromágneses interferencia (EMI) árnyékolást biztosítanak, ami segíthet az elektronikai eszközök hűtésében és az elektromágneses jelek elleni védelmében.

„Ez a kutatás egy új újrahasznosítási módszert mutat be: kezeli az eldobott maszkokból származó szennyezést, miközben alacsony költségű, de nagy értékű nanokompozit termékekké alakítja őket” – vezette le Song. „Ez megfizethető, nagy teljesítményű megoldást kínál az ipar számára fejlett hőelvezető és EMI-árnyékoló anyagok fejlesztésére, valamint új gazdasági lehetőségeket nyit az elektronika és az újrahasznosítás területén.”

A tudós elárulta, hogy a csapata máris ipari partnereket keres, hogy a maszkok újrahasznosításából további nagy hozzáadott értékű termékeket, például chipekhez és elektronikai eszközökhöz szükséges hűtőbordákat fejlesszenek. A következő három év során az a céljuk, hogy az eldobott maszkokat nagy értékű szén-nanoanyagokká alakítsák. Song ezzel összefüggésben arra is felszólította a világ kormányait, hogy sürgősen vezessenek be újrahasznosítási programokat, amivel csökkentik a lerakókba kerülő maszkok mennyiségét, illetve azok környezeti hatásait.

Gábor János, NEW technology