Az új operációs rendszer az európai gyártás számára: az irányítástól az együttélésig

Több mint két évszázadon át az ipari fejlődés történetét az irányítás nyelvén írták. Irányítás a gépek felett. Irányítás a folyamatok felett. Irányítás az erőforrások felett, és időnként még az emberek felett is. Ez a gondolkodásmód tette lehetővé a tömegtermelést és a globális ellátási láncok kialakulását.

Ma azonban egyre világosabban látszanak ennek a modellnek a korlátai.

A globális feldolgozóipar ma egy olyan világban működik, amelyet az éghajlati bizonytalanság, az energiabizonytalanság, a demográfiai visszaesés és a geopolitikai töredezettség határoz meg. Európában, ahol magasak az energiaköltségek, szűkös a munkaerő, és kiélezett a globális verseny, a siker nem a méreten vagy a sebességen múlik, hanem azon, hogy képesek vagyunk-e a technológiát, az emberi értékeket és az együttműködést egy ellenállóbb fejlődési modellé összekapcsolni.

A 2025-ös Oszakai Világkiállításon Ikuo Tateishi, a Human Renaissance Institute elnöke és az OMRON vállalat alapítójának unokája egyértelmű üzenetet fogalmazott meg: a maximalizálás és az irányítás korszaka lezárul, és kezdetét veszi az együttélés új korszaka.

A régi ipari operációs rendszert, amely a kiszámíthatóságra és az optimalizálásra épült, fel kell váltani olyan alkalmazkodó, közös alkotáson alapuló hálózatokkal, amelyek összekapcsolják az embereket, a gépeket és a bolygót.

Európa ipari jövője az együttélésen múlik: az optimalizálástól az autonómián át és azon túl

Az OMRON alapítója, Kazuma Tateishi több mint 50 évvel ezelőtt előre látta ezt az átalakulást a SINIC-elméletében, amely azt írja le, hogyan fejlődik a tudomány, a technológia és a társadalom folyamatos visszacsatolási körökben. A SINIC-elmélet egy olyan társadalmi átmenetet vetített előre, amely: egy Optimalizációs társadalomból (nagyjából a 2000-es évek elején), amelynek középpontjában a hatékonyság és a termelékenység állt; egy Autonóm társadalomba (2025–2050), ahol a rendszerek központi irányítás nélkül szerveződnek önállóan, kommunikálnak és tanulnak; majd egy Természetes társadalomba, ahol az emberiség, a technológia és a természet összhangban fejlődik, regeneratív és kiegyensúlyozott ökoszisztémát alkotva.

Ez az egykor csak elméletinek tűnő fejlődési ív ma már valós időben bontakozik ki a gyárakban világszerte. Olyan gépek jelennek meg, amelyek valós időben érzékelnek, döntenek és alkalmazkodnak; olyan termelési rendszerek, amelyek dinamikusan reagálnak a változásokra; és olyan gyárak, amelyek megosztják működési adataikat az energia- és anyaghatékonyság javítása érdekében.

Fontos egyértelműen kimondani: az autonómia nem az emberek kiváltásáról szól. Arról szól, hogy felerősítse a szándékukat. Az irányítástól az együttélés felé való elmozdulás olyan technológiák létrehozását jelenti, amelyek figyelnek, együttműködnek, és teret adnak az emberi kreativitásnak és céloknak.

Az új terv: hat elmozdulás az együttélésen alapuló gazdaság felé

Az együttélés felé vezető átmenet megköveteli, hogy újragondoljuk, hogyan tervezzük, kapcsoljuk össze és mérjük a gyártási rendszereket. Ez nem egyetlen innovációra épül, hanem a technológia, a kultúra és az együttműködés integrált átalakulására. Ahhoz, hogy Európa sikeres legyen ebben az új korszakban, az irányítástól az együttélés felé kell elmozdulnia hat egymással összefüggő dimenzió mentén:

1. Az elszigetelt hatékonyságtól a rendszerszintű ellenálló képességig

A hatékonyság továbbra is szükséges, de önmagában már nem elégséges. Az európai gyártóknak ma olyan rendszerekre van szükségük, amelyek az irányítás logikájáról az alkalmazkodó visszacsatolásra váltanak, és folyamatosan igazodnak, nem pedig csak reagálnak.

A gyakorlatban ez például azt jelenti, hogy az automatizálást és az AI-t a működés stabilizálására és az ellenálló képesség növelésére használják, előre jelezve a változékonyságot, és instabil körülmények között is fenntartva a termelékenységet.

Például az intelligens gépi képalkotás és a prediktív karbantartási technológiák segítenek a gyártóknak egyensúlyt teremteni a termelési teljesítmény és az energiafelhasználás között, egyszerre csökkentve a veszteséget és a nem tervezett leállásokat.

Ez az ellenálló képesség versenyelőnyt jelent, és Európa kivételes helyzetben van ahhoz, hogy élen járjon e téren. A régió évtizedek óta egy olyan kiegyensúlyozott ipari ökoszisztémát képvisel, ahol az emberiség, a természet és a technológia együtt él. A gyártás következő generációja közvetlenül erre az alapra fog épülni.

2. Együtt alkotás a versengés helyett

Az együtt alkotás azt jelenti, hogy iparágakon, kormányokon és kutatóintézeteken átívelve dolgozunk a közös kihívások megoldásán. Európában már most is erős alapjai vannak az együttműködésnek: innovációs klaszterek, kutatási szövetségek és fenntarthatósági programok.

A következő lépés az, hogy ezeket a hálózatokat nyitottabbá és rugalmasabbá tegyük, felgyorsítva az ötletek való világban való megvalósulását. A dekarbonizációt vagy a digitalizációt egyetlen vállalat vagy ország sem tudja önállóan megvalósítani.

A gyártásban a versenyelőny egyre inkább a megosztott innovációból fog származni. Jó példa erre az OMRON világszerte működő Automatizálási Központ hálózata, ahol az ügyfelek valósághű környezetben végezhetnek koncepcióigazoló (proof-of-concept) teszteket robotikai, érzékelési és AI-alapú vezérlőrendszerekkel. Gépgyártókkal és rendszerintegrátorokkal együttműködve juttatjuk el ezeket a megoldásokat a gyártósorokra.

3. A lineáris termeléstől a körforgásos tervezésig

A természetes társadalom felé vezető átmenet az ipar és a környezet közötti egyensúlyt helyezi a középpontba. Európában – amely már ma is a globális szabályozás élvonalában jár – a körforgásos működés egyszerre válik környezeti és gazdasági kényszerré. Gyártási szempontból ez azt jelenti, hogy túl kell lépni a „kitermel–előállít–eldob” modelleken, és olyan körforgásos termelés felé kell haladni, ahol a rendszerek eleve az anyagok és az energia regenerálására vannak tervezve.

Az automatizálásnak támogatnia kell: a hulladékmentes termelést, az anyagvisszanyerést, és az energia regenerálását.

Ezt az elvet saját működésünkben és ügyfeleinkkel közösen is alkalmazzuk. Saját gyárainkban energiavizualizációs és -csökkentési rendszereket vezetünk be, miközben automatizálási megoldásaink – például az energiahatékony frekvenciaváltók és a kompakt mozgásvezérlők – használata mérhető CO₂-csökkentést eredményez az ügyfelek gyártósorain.

4. A központi irányítástól az intelligens hálózatig

A gyártás következő szakasza autonóm, összekapcsolt modulokra épül, amelyek helyben gondolkodnak és globálisan tanulnak. Ez a decentralizált architektúra növeli az agilitást és az ellenálló képességet, lehetővé téve a folyamatos működést akkor is, ha a rendszer egyes részei zavart szenvednek.

Egy globális adatplatformot fejlesztünk, amely összekapcsolja eszközeink és szolgáltatásaink által generált adatokat partnereink adataival, megteremtve az alapját azoknak az új megoldásoknak, amelyek a hardvereket, a szoftvereket és a szolgáltatásokat egységbe foglalják. Ez a platform egy új, megosztott intelligenciára épülő korszak motorja. Összekapcsolja az edge eszközöket, a vezérlőrendszereket és a felhőalapú analitikát, így a gyárak folyamatosan tanulhatnak és valós időben alkalmazkodhatnak. Európa-szerte azok a gyártók, amelyek olyan partnerekkel, mint a Cognizant, IT/OT-integrációs pilot projekteket valósítanak meg, valós idejű szenzoradatokat és prediktív modelleket használnak a termelési teljesítmény optimalizálására és a működés egészére kiterjedő rugalmasság növelésére.

5. A hatékonyságtól az átláthatóságig

Ahogy az automatizálás egyre autonómabbá válik, az irányítást a bizalom váltja fel mint a rendszerek stabilitásának alapja. A technológiai irányítás biztosítja, hogy az autonómia elszámoltatható, magyarázható és etikus maradjon.

Az OMRON ezeket az elveket beépítette a kutatás-fejlesztésbe egy olyan keretrendszeren keresztül, amely megköveteli, hogy minden innovációt biztonsági, átláthatósági és társadalmi hatás szempontjából is értékeljenek. AI-irányítási irányelveinkkel összhangban a magyarázhatóság és az adatkövethetőség elveit integráljuk robotikai és automatizálási rendszereinkbe, biztosítva, hogy az emberi kezelők megértsék és felügyelhessék az automatizált döntéseket.

Tágabb értelemben az átláthatóság egyre inkább versenytényezővé válik: azok a gyártók, amelyek képesek bizonyítani, hogyan hoznak döntéseket a rendszereik, erősebb bizalmat építenek ki az ügyfelek, a szabályozó hatóságok és a társadalom körében. Ez a bizalom különösen akkor válik kritikus fontosságúvá, amikor a döntéshozatal az emberek és a gépek között oszlik meg.

6. A kiszámíthatóságtól az alkalmazkodóképességig

Az együttélés megköveteli a szervezeti alkalmazkodóképességet és azokat a rendszereket, amelyek képesek a változásokra úgy reagálni, hogy közben megőrzik integritásukat. A legerősebb gyártási rendszerek azok lesznek, amelyek képesek: gyorsan váltani a termékváltozatok között, lehetővé tenni a csapatok számára a valós idejű optimalizálást, újratervezni a munkafolyamatokat hónapokig tartó mérnöki munka nélkül.

Ez a technológiai agilitás és a szervezeti autonómia kombinációja tükrözi azt az egyensúlyt, amelyet a SINIC következő szakasza, a természetes társadalom vetít előre, ahol a növekedést nem a méret, hanem az összhang és a reagálóképesség hajtja.

Reális előretekintés

Az irányítástól az együttélés felé vezető út nem lesz egyszerű. Számos régióban a politikai és gazdasági környezet inkább a protekcionizmust részesíti előnyben az együttműködéssel szemben. A munkahelyek átalakulásával, az adatbiztonsággal és az etikus mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggodalmak jogosak, és átlátható módon kell kezelni őket.

Az OMRON mérföldkőnek számító lépést tett azzal, hogy a SINIC-elméletet nyílt forráskódúvá tette, és világszerte meghívja az innovátorokat az autonóm és a természetes társadalom közötti átmenet közös alakítására.

Az üzenet egyértelmű: az irányítástól az együttélés felé történő elmozdulás csak akkor lehet sikeres, ha együttműködésen alapul. Az iparnak, a technológiának és a társadalomnak együtt kell fejlődnie, közös célok és kölcsönös előnyök mentén.

Minden ipari forradalom a közös működési rendszerünk egy újabb frissítése volt. A következő nem az emberek gépekkel való kiváltásáról szól. Arról szól, hogy a technológiát újra összekapcsoljuk a céllal. Ha a 20. század nyelve az irányítás volt, akkor a 21. századot az együttélés fogja meghatározni. Az ipari fejlődés következő hulláma az értékteremtés egy fenntarthatóbb, emberközpontúbb és ellenállóbb módjára épül, és Európának megvan a lehetősége arra, hogy ebben globálisan is vezető szerepet töltsön be.

Fernando Colás

CEO of OMRON’s Industrial Automation Business Unit (IAB) Europe

OMRON