Hogyan lehet tetten érni a tudományos álhíreket?

Az utóbbi tíz év egyik legnagyobb problémája az álhírek, manipulált képek és videók terjedése az interneten. Egyre nehezebb megmondani valamiről, hogy valós információn alapul-e, vagy sem, hiszen ma már nem lehet egyszerűen egy URL-ből kikövetkeztetni, hogy megbízható-e a forrás.

Az álhírek és hamis információk többféle formában üthetik fel a fejüket a digitális platformokon. Vannak köztük könnyen felismerhetőek, amelyek ma már inkább csak az internetet kevésbé ismerőket, például az idősebb korosztályt tévesztik meg, és vannak olyanok, amelyek futótűzként terjednek a megbízhatónak hitt híroldalakon, és egész trend robban ki a nyomukban. Ilyenek például a különböző táplálkozással kapcsolatos felfedezések, technológiák, új informatikai megoldásokról, mesterséges intelligenciáról vagy éppen egészségügyi felfedezésekről szóló hírek, amelyekre nem létezik kézzel fogható, azonnal bemutatható bizonyíték.

Sok álhír annyira becsapós, és olyan nagy támogatottságnak örvend, hogy igazi kihívást jelent leleplezni, még a gyanakvók számára is. Mutatunk néhány biztos módszert, ami megkönnyíti ezt a folyamatot.

Mire támaszkodik az elsődleges forrás?

Mindenképpen érdemes egy pillantást vetni az eredeti tanulmányra, tudományos értekezésre, még akkor is, ha nem vagyunk a téma szakértői, hiszen egy-két kulcsfontosságú elem megvizsgálásával könnyen megállapítható, hogy mennyire vehető komolyan a forrás.

Vegyük például azt az álhírt, hogy a monitorból és telefonból áradó kék fény a szaruhártya lágyulását okozhatja. Azt olvashatjuk, hogy a kutatók valamilyen szemszkenneléssel vizsgálják a jelenséget, amely felismeri az emberi szem fizikai szerkezetének változásait, és megállapították, hogy az általuk megvizsgált fiataloknak konkrét elváltozásuk van, amit szaruhártya-lágyulásnak neveztek el (ilyen betegség valójában nem létezik). Az olvasók azt gondolhatják, hogy a fiatalok valóban sokat néznek a képernyőkre, a lágyulás pedig viszonylag új jelenség – tehát minden jel arra mutat, hogy a képernyők kék fénye okozza a szemkárosodást. Nem meglepő, hogy a média ezt azonnal következtetésként közli.

A probléma a következő: a tanulmányban nem igazolták hitelt érdemlően a kék fény káros hatását, nem vizsgálták meg pontosan, honnan származik a kék fény – és egyáltalán az okozza-e az elváltozást. Ezt egyelőre a kutatók sem tudják. Számos oka lehet annak, hogy egy ezen a tanulmányon alapuló cikk a médiában mégis „A telefon meglágyítja a szaruhártyát” vagy hasonló címmel jelenik meg. Az egyik ok az, hogy az újságíró félreértette, vagy egyszerűen nem értette meg a tanulmányt, és anélkül írt róla, hogy valóban megvizsgálta volna a következtetés helyességét. Az is lehetséges, hogy az egyetem sajtóhivatala megtévesztő összefoglaló anyagot tett ki a weboldalára, amely olyan tényeket hozott összefüggésbe, amelyeket a tanulmány nem támaszt alá. Nem mindig lehet megtalálni a felelőst, a téves információk ellen védekezni azonban lehetséges.

Erre figyeljünk oda!

Érdemes megvizsgálni, hogy a probléma és a kapott eredmény valóban ok-okozati kapcsolatban áll-e egymással. Gyakori problémát jelent a tudományos hírek esetében, hogy a vizsgált problémát nem kizárólagosan egyetlen okra lehet visszavezetni, azonban a belőlük készült cikkek ezt sugallják. A média gyakran egyszerűsítéssel igyekszik emészthetőbbé és plasztikusabbá tenni a kutatási eredményeket. Bár a fenti esetben sem egyértelmű, hogy a lágyulást a kék fény okozza, mégis így jelenik meg a hír a sajtóban.

A gyanús tartalmak vizsgálatában az is segítséget nyújthat, ha feltesszük a kérdést, hogy mennyire széles rétegről szól a hír. Lehet, hogy egy tesztet 1000 főn végeztek el a kutatók, de ha abból az 1000 főből 900 ugyanarról az egyetemről érkezett, és mindegyikük ottani hallgató, azaz a 20-35 éves korosztályból került ki, akkor a minta nem mondható reprezentatívnak semmilyen értelemben.

További kérdés lehet, hogy mit jelentenek a tanulmányban említett mérőszámok és mennyiségek. Mit jelent például, hogy valami 20%-kal nő vagy csökken? Mihez képest romlik valakinek a látása, és mennyi idő alatt lágyul meg a szaruhártya – a fenti példára visszautalva? Ugyanígy érdemes odafigyelni, hogy a kutatóknak érdekükben állhat-e az eredmények elferdítése.

Ez gyakran mélyebb utánajárást igényel, de ha kiderül, hogy a tanulmány írói egy neves szemklinikával állnak kapcsolatban, az mindenképpen óvatosságra int. Talán evidensnek tűnik, hogy ezt a sajtó is megvizsgálja, de a tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos – legalábbis a technológia és a tudomány területén – nagyon gyakran eltekintenek ezektől a tényektől a szerkesztők, vagy esetleg nem jut a tudomásukra.

Előfordulhat olyan eset is, hogy az elsődleges forrásért fizetni kell. Ha még ennek ellenére is szeretnénk kideríteni, hogy mi az igazság, akkor érdemes a kutatásban résztvevő emberekhez fordulni, többségük kérésre hajlandó elküldeni a kutatás anyagát PDF-formátumban. A lényeg, hogy amíg nincs meg az elsődleges forrás, addig érdemes a tudományos híreket óvatosságból puszta érdekességként kezelni.

Hegyi Heni, NEW technology