Megállókban tölthet az elektromos busz, ha az abroncsok veszik fel az energiát

A modern elektromos busz egyik legnagyobb hátránya a több tonnás akkumulátorcsomag, amelyet egész nap magával cipel, de egy svájci fejlesztés alapjaiban rajzolja át a technológia ma ismert határait. Az ETH Zürich tudósai speciális gumiabroncsok segítségével érték el, hogy a buszok közvetlenül az aszfaltba épített töltőlapokról vegyék fel az áramot, miközben az utasok le- és felszállnak.

A rendszer hatékonysága ráadásul kiemelkedő: az energiaátvitel vesztesége kevesebb mint 10 százalék.

A technológiát az egyetemről indult Winduction spin-off cég fejleszti. A megoldás lényege, hogy a vevőtekercseket nem a jármű aljára, hanem a gumiabroncsok belsejébe integrálják. Ez azért kulcsfontosságú, mert a hagyományos vezeték nélküli töltőknél az aszfalt és az alváz közötti távolság jelentősen rontja a hatékonyságot. A kerékbe épített tekercsek viszont sokkal közelebb kerülnek az úttestben elhelyezett mágneses mezőhöz, így „minimalizálható az út és az alváz közötti nagy átviteli távolság” – mutatott rá Sylvan Fricker, a cég technológiai fejlesztésekért felelős szakértője.

Acélmentes abroncsok a hatékonyságért

A mérnökök komoly anyaghasználati kihívással szembesültek a fejlesztés során. A buszokon használt abroncsok stabilitását acélövek biztosítják, ám ez a fém kölcsönhatásba lépne a mágneses mezővel, ami az energia jelentős részét hővé alakítaná, tönkretéve a rendszerüket.

„A működőképesség érdekében partnereinkkel közösen kifejlesztünk egy teljesen új, acélmentes gumiabroncsot” – jelentette ki közleményben Laurin Schwitter vezérigazgató. Bár ezek a speciális abroncsok drágábbak a hagyományos társaiknál, a teljes járműbeszerzési és üzemeltetési kiadásokhoz képest elenyésző a költségük.

A technológia legnagyobb előnye ugyanis a megtakarításban rejlik: ha a buszok napközben folyamatosan töltődnek, nincs szükség hatalmas és drága akkumulátorokra. Ez nemcsak a jármű vételárát, hanem a tömegét is csökkenti, így több hely marad az utasok számára.

A cég számításai szerint a rendszer kiépítése nem igényelne beavatkozást minden egyes megállóban. A zürichi repülőtér és Zürich Oerlikon közötti útvonalon például a 24 megállóból mindössze kettőnél kellene töltőpadokat telepíteni. Egy 16 órás üzemidő alatt a buszok így összesen háromórányi töltést halmoznának fel a megállókban töltött rövid idők során.

Ezzel szemben a jelenleg forgalomban lévő elektromos buszokat éjszaka, a depókban kell tölteni, ami alkalmanként öt órát vesz igénybe. A napközbeni, szakaszos töltés ráadásul kevésbé terheli meg az elektromos hálózatot, és lehetővé teszi, hogy a járművek közvetlenül a nappal termelt napenergiát használják fel.

A Winduction jelenleg Winterthurban építi ki a teszteléshez szükséges laboratóriumi hátteret és egy dedikált tesztmegállót. A fejlesztők célja, hogy 2028-ban már utasokat is szállítson az első ilyen technológiával felszerelt kísérleti járat.

Gábor János, NEW technology