Belefulladunk a napelemekbe: kiszámolták, mekkora hulladékheggyel jár a napenergia

A fotovoltaikus napelem-kapacitások robbanásszerű bővülése miatt belátható időn belül hatalmas mennyiségű eszköz éri el az élettartama végét. Most kiszámolták, hogy ez várhatóan mekkora kihívás elé állítja a hulladékgazdálkodást.

A kínai, svéd és ausztrál kutatókból álló csapat számításai szerint a globális napelemhulladék mennyisége 2060-ra 297 és 402 millió tonna közé tehető.

Jelenleg a magas jövedelmű régiók termelik a legtöbb ilyen típusú hulladékot, ám 2040 után a súlypont eltolódik. A felső-közepes jövedelmű országok veszik át a vezetést, közülük is Kína válik a legnagyobb kibocsátóvá: az ázsiai ország önmagában 112,8–160,5 millió tonna kidobott panelt termelhet, ami a világ teljes mennyiségének közel 40 százaléka lesz, míg India további 26,8–35,2 millió tonnával járulhat hozzá a szeméthegyhez – állítja a Nature-ben megjelent tanulmány.

A tudósok 1708 különböző forgatókönyvet vizsgáltak meg, figyelembe véve a nyersanyagárakat, a technológiai fejlődést és a kormányzati támogatásokat. Az eredmények azt mutatják, hogy a napelemekben található értékes anyagok – mint a szilícium, az ezüst, a réz és az alumínium – kinyerése óriási gazdasági potenciállal bír.

A rendszerszintű újrahasznosítás 529 és 935 milliárd dollár közötti nettó hasznot termelhet, miközben 3,32 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátást előzhet meg.

A gazdasági előnyök kiaknázása azonban nem automatikus. A panelek nemcsak értékes fémeket, hanem veszélyes anyagokat, például ólmot és kadmiumot is tartalmaznak. Megfelelő feldolgozás nélkül ezek komoly környezeti kockázatot jelentenek. Bár a hulladék kezelésének kiszervezése a fejlett technológiával rendelkező országokba hatékonynak tűnhet, ez a modell a profitot is ezeken a piacokon koncentrálja.

A szakértők figyelmeztetnek, hogy ha a szegényebb régiók nem férnek hozzá a szükséges infrastruktúrához és beruházásokhoz, akkor kimaradnak a gazdasági haszonból, miközben a környezeti terhek nagy részét ők viselik majd. A megoldást a kutatók szerint a kezdeti, célzott állami támogatások jelenthetik, amelyeket az iparág megerősödésével és önfenntartóvá válásával a kormányok fokozatosan kivezethetnének.

A probléma súlyát jelzi, hogy a napelemek évtizedekig működnek, így a most telepített rendszerek tömege egyszerre zúdul majd a hulladékfeldolgozókra.

Gábor János, NEW technology