Kamerákkal a fejükön tanítják a jövő robotjait a kétkezi dolgozók

Mohammed Ashim fodrászként és borbélyként dolgozik Bengaluruban, ám a napi rutinja nemrégiben szokatlan elemmel bővült: a munkanapjai nagy részében speciális kamerát visel a fején, amely kizárólag a kezeit és az ujjait rögzíti munka közben. A BBC az ő példáján keresztül vezeti le, hogy az AI-fejlesztő vállalatok hogyan rögzítik, majd használják fel a kétkezi dolgozók tevékenységeit.

Az indiai barber esete messze nem egyedi: világszerte munkavállalók százezreit fizetik azért, hogy rögzítsék a tevékenységüket. A felvételeket helyi adatgyűjtő cégek vásárolják meg, majd továbbadják technológiai vállalatoknak és kutatószervezeteknek.

A cél a fizikai AI fejlesztése, amely képessé teszi a robotokat arra, hogy a való világban, fizikai környezetben is hatékonyan navigáljanak vagy dolgozzanak.

Az Ashimnak videós mellékállást adó Rashdan Technologies társalapító-vezérigazgatója, Shahil Baig szerint a robotikai cégeknek rendkívül specifikus adatokra van szükségük. Ezek lefedik az ipari folyamatokat, a mezőgazdasági munkákat, a házimunkát, de még az olyan kézműves tevékenységeket is, mint a fazekasság, a hímzés vagy a gyertyakészítés.

A cég 5-10 dollárt (1600-3300 forint) közötti összeget fizet 8-10 órányi rögzített anyagért, ami Indiában például sokak számára jelentős jövedelemkiegészítést jelent.

A piaci igények azonban nőnek. Manapság már előfordul, hogy egy-egy munkás fejére négy-hat kamerát szerelnek, hogy a teljes jelenetet belássák, hiszen a gépeknek meg kell érteniük a dinamikus erőkifejtést is, például azt, hogy mekkora szorítóerő szükséges egy műanyag palack megtartásához anélkül, hogy az összeroppanna.

Agarwal cége jelenleg 96 000 adatgyűjtővel dolgozik Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában, és komoly piaci rést tölt be, hiszen korábban nem léteztek archívumok az ilyen típusú, precíz fizikai mozdulatokról.

A lehetséges kockázatok ellenére az indiai munkavállalók többsége számára a megélhetés az elsődleges szempont. Mohammed Arman, aki tíz éve dolgozik a textiliparban, nemrég kezdett el kamerát viselni munka közben. „Ez a túlélésről szól, minden hazaküldött rúpia számít. Ha valaki plusz pénzt kínál, hogy kamerát hordjak munka közben, nem fogok nemet mondani. Semmibe nem kerül, ugyanazt csinálom, mint eddig, csak kicsit többet fizetnek érte” – érvelt a gyári munkás.

Gábor János, NEW technology