A drón, ami egy madár magabiztosságával landol
Úgy fog rá bármilyen alakú és anyagú faágra a Stanford Egyetemen fejlesztett drón 3D nyomtatással készült lába, mintha tényleg egy madár leszállását látnánk. A „természetes mozdulatsort sztereotipizáló légi markoló”, vagyis SNAG évek kutatásainak eredménye, és két, korábban külön utakon, mégis rokon területeken dolgozó tudós összefogásának köszönhető.
Mark Cutkosky állati mozgásokat, míg David Lentink csak madarakat utánzó robotokkal foglalkozott. Kettejük munkáját összefésülve jött létre a kvadrokopterre csatlakoztatható lábpár, amelynek mozgását és funkcióit a vándorsólyom képességei ihlették. A SNAG lényegében egy remek mesterséges utánzat: a hátrafelé csukló térdeket, a váz mentén futó inakat, valamint az ujjakat – amelyek különböző felületekhez érve összerándulnak – mind-mind a ragadozóról mintázták. A kész robot lényegében bármire leszáll, amin fogást talál, és ez sokkal nehezebb feladat, mint gondolnánk.
A kutatók kistestű papagájokat tanulmányozva állapították meg, hogy mindegy, milyen méretű és formájú a megcélzott leszállóhely, a madarak mindet pontosan ugyanolyan légi manőverrel közelítik meg, aztán a lábaikra bízzák a felület kezelését. Ez semmilyen variációban nem változik: akár fa-, akár hab-, papír- vagy teflonbevonattal rendelkeztek az ágak vagy fatörzsek, a leszállás ugyanaz volt, csak a ráfogás különbözött valamelyest. Ezért szerepel a robot nevének rövidítésében a „sztereotipizáló” szó, hiszen a mozgásformákat változó céloknak megfelelően kellett általánossá tenni.
A SNAG a papagájokhoz hasonló módon mindig ugyanazokkal a manőverekkel közelíti meg a landolásra kiszemelt tárgyakat, ám a cél egy kvadrokopter biztonságos rögzítése volt, így a nagyobb mérethez már a vándorsólyom lábát kellett mintául venni. Az izmokat és inakat motorokkal és damilokkal helyettesítették, majd némi kísérletezés után elérték, hogy a leszállás közben keletkező ütközési energia passzív módon alakuljon fogó hatású erővé, ráadásul húsz milliszekundum alatt. A pazar megoldást egy beépített gyorsulásmérő is támogatja: jelzi a földet érés pillanatát, ezzel beindít egy kiegyensúlyozó algoritmust, ami stabilizálja a robotot.
A tudósok elképzelése szerint a SNAG-nek számtalan lehetséges alkalmazási területe van, a mentési feladatoktól a futó- és erdőtűz-megfigyelésig, arról nem is beszélve, hogy egy madarak módjára viselkedő robot mekkora potenciállal bírhat a természetes környezet tanulmányozása terén.
Gábor János, NEW technology