Barion Pixel

Biomimetika az építészetben: a jövő épületei

A biomimetika fogalma sokak számára egyelőre nem jelent semmit. Így voltam ezzel én is, míg alaposan utána nem néztem a témának. Az építészet mindig is az innovatív iparágak közé tartozott, hiszen az emberek – természetükből adódóan – folyton valami újat, nagyobbat vagy éppen érdekesebbet szerettek volna építeni. A biomimetika nem a klasszikus építészeti stílusokat és megoldásokat követi, hanem a természetben évszázadok, sőt évezredek alatt „letesztelt” formákat igyekszik rekonstruálni.

B. Varga Emese, az Újvidéki Egyetem BSc-s hallgatója azt kutatja, hogy miként tudna önhordozó, tehát támogatást nem igénylő pavilonokat, épületeket tervezni és kivitelezni. Ehhez kiváló mintát választott, hiszen a gyöngykagyló hasonló módszerrel óvja magát, és a benne kifejlődő gyöngyöt is. Emese olyan szerkezetet épít, amely redős mivolta miatt kevés anyagot használ, és nagy távot tud áthidalni.

Ha ez az innováció sikeres lesz, olyan újszerű építészeti módszerre teszünk szert, amely sosem látott formák tervezésére és kivitelezésére ad lehetőséget.

Forrás: SCIndikátor

- Hirdetés -

Miért ezt a kutatási témát választottad? Milyen út vezetett idáig?

Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem úgy képzeltem el a karrieremet, hogy egyszer majd kutatni fogok. Az évek során azonban több tényező is hatott rám, ami arra ösztönzött, hogy a tervezés mellett fejlesztésekkel, kutatásokkal is foglalkozzak.  Szeretem az őrült, szinte kivitelezhetetlennek tűnő épületeket. Másodéves egyetemistaként egy olyan gonddal szembesültem, hogy nem tudom megvalósítani a fejemben megszületett ötleteket, mert ahhoz valamilyen újfajta technológiát, szerkezetet kellett volna alkalmazni.

Ekkor jutottam arra a felismerésre, hogy nem másoktól várom, hogy megoldást találjon az én gondjaimra, hanem megpróbálom őket saját magam megoldani. Rengeteg kutatást és szakirodalmat elolvastam az építészeti digitalizáció témájában, de eleinte nem nagyon haladtam semerre. Hiányzott az elméleti tudás, ami nem is meglepő, hisz még csak másodéves voltam. Azonban szerencsém volt, ugyanis az egyetemen találtam egy nagyon jó mentort, aki elég türelmes és elhivatott volt ahhoz, hogy segítsen nekem átvenni azt a tananyagot, amelyet mások csak mesterképzésen sajátítanak el. Ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni a biomimetikával, a digitális tervezéssel – önállóan és csapatban is. Két év alatt olyan sok sikerünk volt, hogy a nálam fiatalabb generációk körében már nagyon „menőnek” számít ezzel a témával foglalkozni, és a következő tanévtől egy új tantárgyat vezet be az egyetem, ami kizárólag az építészeti biomimetikával foglalkozik.

Társadalmi szempontból miért jelent újítást a kutatásod?

Az épületeimet kis részben a saját lelkemnek, de sokkal inkább a jövendőbeli használóinak tervezem, s erre törekszem ezen szerkezetek esetében is. Ezeknek a szerkezeteknek a kivitelezése olcsóbb, kevesebb anyagot igényelnek, mint a hétköznapi építkezési módszerek, ez mindenféleképpen pozitív szempont a befektetők számára. Mindent előre tesztelünk számítógépes szoftverek segítségével, így egészen biztos, hogy megfelelően erősek és biztonságosak lesznek a kész épületek. Véleményem szerint – bár sok kivitelezőnek nem biztos, hogy ez elsődleges szempont – igen esztétikus látványt is nyújtanak, ami természetesen kihat az épületben lakó, dolgozó személyekre.

Másrészt inspirálóan hathat majd építész kollégáimra is, hiszen a célunk az, hogy ezeket a szerkezeteket mások is használják a saját terveik megvalósításához. Remélem, egészen különleges gyümölcse lesz majd ennek az újításnak.

Mit gondolsz, a kutatásod alapján hol fog tartani a saját tudományágad 10 év múlva? Mit vársz a következő 10 évtől?

Hát ez nagyon nehéz kérdés. Az igazság az, hogy sajnos a digitalizáció nem fejlődik olyan gyorsan az építészetben, mint más tudományágakban, illetve amennyire ezt szeretnénk. Ugyan a biomimetikát, vagyis a természet másolását már évszázadok óta alkalmazzák, a témakör, amivel én foglalkozom, igen fiatal, így leginkább még csak prototípusok formájában (tesztpavilonokon, esetleg installációként) léteznek, és még több év kell ahhoz, hogy egy teljes épületet vagy akár csak egy homlokzatot fel tudjunk építeni ezzel a módszerrel. Az, hogy hol fogunk tartani 10 év múlva, sok mindentől függ: a finanszírozási lehetőségektől, a téma népszerűségétől, a befektetőktől, a technológia fejlettségétől és tőlünk, építészmérnököktől. Biztos vagyok benne, hogy ha rajtunk múlik, akkor 10 éven belül lehetőségünk lesz rá, hogy végigsétáljunk egy ilyen módszerrel tervezett épületen.

Czakó Miklós, NEW technology

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!