Felmérés: fizikai munkára jöhet a robot, de a betegágyunk mellett nem látjuk szívesen

Gyakran felmerülő jóslat, hogy a robotok beszűkítik az emberi munkaerő mozgásterét, ám a legfrissebb kutatások szerint a társadalom valójában nagyon is tudatosan szelektál a feladatok között. A Hexagon „Robotnemzedék” elnevezésű, nagyszabású felmérése rávilágít, hogy az emberek jelentős része nem ellenségként, hanem célirányos eszközként tekint az automatizációra.

A vizsgálat során kiderült, hogy a válaszadók éles határvonalat húznak a mechanikus hatékonyság és az érzelmi intelligencia közé.

A brit résztvevők véleménye alapján készült elemzés szerint a felnőttek 56 százaléka szívesen bízná robotokra a nehéz tárgyak emelését, míg 38 százalékuk a szállítást, 34 százalékuk pedig a veszélyes helyszínek megfigyelését emelte ki. A gyermekek ennél is bátrabbak: 64 százalékuk látná szívesen a robotokat fizikai erőt igénylő munkakörökben.

Amikor viszont a gondoskodás kerül előtérbe, a bizalom megrendül: a felnőttek 82, a gyerekek 79 százaléka ragaszkodik emberi ápolókhoz, ha betegek, idősek vagy gyermekek ellátásáról van szó. Ezen a területen mindössze a válaszadók 5-8 százaléka tartja elfogadhatónak a gépi segítséget.

Dr. Blay Whitby, a Sussexi Egyetem technológiaetikai szakértője ugyanakkor rámutatott az emberi gondolkodás mögött húzódó kettősségre is, hiszen, ha a kérdést úgy tették fel, hogy a technológia segítsen-e az önállóságuk megőrzésében a saját otthonukban, akkor a többség már igennel felelt – annak ellenére, hogy gyakorlatilag ugyanarról a megoldásról van szó.

A robot alkalmazása rávilágít a generációs különbségekre

A tanulmány arra jut, hogy a robotoktól leginkább gyakorlati támogatást várunk a mindennapokban, de a prioritások generációnként eltérnek. A felnőttek elsősorban a mérések elvégzésében, az egyszerű kutatómunkában és az adminisztrációban látnak potenciált a robotasszisztensekben. Ezzel szemben a gyerekek az oktatásban remélnek áttörést: 60 százalékuk szeretné, ha egy robot segítene megérteni a tananyagot, 51 százalékuk pedig kreatív ötleteket is várna a gépektől.

Érdekes különbség mutatkozik a hierarchiához való hozzáállásban is.

Jelenleg a brit felnőtteknek csupán 12 százaléka tekintené teljes értékű kollégának a robotokat, és mindössze 9 százalékuk fogadna el feletteseként egy gépet. A gyerekek körében viszont csaknem kétszer ennyien barátkoztak meg a robotmunkatárs gondolatával, ami egyértelmű szemléletváltást jelez az érkező generációk részéről. Ennek ellenére a gépiesített jövőtől való félelem nem szűnt meg: a felnőttek 46 százaléka továbbra is félelmetesnek tartja a robotkollégák megjelenését.

A gyár az elfogadás bölcsője

A felmérés rávilágított, hogy az elfogadás mértéke nagyban függ a környezettől. A gépek jelenlétét a gyárakban és raktárakban tartják a legtermészetesebbnek (53%), de a kulturális különbségek szembetűnőek: míg az Egyesült Királyságban csak a felnőttek 30 százaléka találkozott robottal, addig Kínában ez az arány 75 százalék.

A felhasználók többsége a gépszerű megjelenést részesíti előnyben az emberszerű kialakítással szemben, ami azt üzeni a fejlesztőknek, hogy a bizalmat a funkció és a megbízhatóság, nem pedig a vizuális hasonlóság építi. A szabályozatlanság azonban komoly gátja a terjedésnek: a brit felnőttek 88 százaléka szerint elengedhetetlenek a világos etikai és jogi előírások ezen a területen.

A Hexagon kutatásához tavaly ősszel kérdeztek meg 9000 felnőttet és 9000 gyermeket, kilenc különböző országban, például az USA-ban, Kínában és Németországban.

Gábor János, NEW technology