Küszöbön a városi légiközlekedés forradalma?

A légitaxi a realitás talaján várja az utasokat, és ha végre felszállási engedélyt kap, úgy átrajzolhatja a városi személyszállítást, hogy rá sem ismerünk többé. A technológia megérdemli a figyelmet: szaporodnak az egyre hatékonyabb járművekkel foglalkozó startupok, és a létjogosultságukat már a NASA egyik új programja is igazolta.

Az Industry Today e témában írt összefoglalója emlékeztet: a városi légi személyszállításra (UAM) készülő gépek hódítását rendkívüli gazdasági események jelzik előre, a SPAC hegyomlásszerű sikerétől olyan gyárak felvásárlásáig, mint az Elevate, ami az Uber légitaxi-divíziója volt, de most már az új tulajdonos, a Joby Aviation viheti sikerre. A cégek azért kezdhettek el közösségi fuvarozásban – és nem csak hobbicélú járművekben – gondolkodni, mert az utóbbi vállalat eVTOL-ját már a NASA is teszteli. A Joby ezzel történelmet írt: övék az első légitaxi, amivel az ügynökség komolyan elkezdett foglalkozni a Fejlett Légiközlekedés (AAM) Nemzeti Program keretében. Az új eszközök belföldi közlekedésének validálását célzó kampány jövőre izzik fel igazán, amikor a hatékonysági és akusztikai tesztek után kiterjedtebb vizsgálatokba fognak, még több prototípus bevonásával.

Elég valószínűnek tűnik, hogy az évtized végére lesznek olyan gyártók, akik városi személy- és teherszállításra alkalmas, drónszerű járművekkel jelennek meg a piacon. Persze mind elektromos meghajtású lesz, kb. 160 kilométeres hatótávval és akár 320 km/h-s végsebességgel.

A meggyőző külsejű Joby hat vagy több tolómotorral felszerelt légitaxi lesz. Az eVTOL-t csendes, emissziómentes utazásra tervezik, 1-2 utas vagy velük megegyező tömegű áru szállítására. Persze nemcsak ők versenyeznek ebben a mezőnyben: ígéretesnek tűnik a 17 tolómotorral szerelt VoloCity (amit a gyártója három éven belül már forgalomba is engedne Párizsban és Szingapúrban), vagy az önvezető légitaxinak készülő eHang, és akkor még nem beszéltünk az Airflow szárnyas repülőgépéről (eCTOL), illetve a rövidpályás felszállásra (eSTOL) tervezett Electráról.

Érdemes megjegyezni, hogy a (közel)jövőben megjelenő légitaxik aligha fognak értünk házhoz jönni, mert nem lehet velük tetőről tetőre vagy parkolótól parkolóig repkedni. A stabil és biztonságos működésükhöz ún. vertiportok kialakítására lesz szükség. Ezek először külvárosi területeken fognak elterjedni, és közeli repterekre, illetve onnan visszafelé közlekedő légitaxikat fognak kiszolgálni. A kiépítésük egyszerűbb lesz, mint az engedélyeztetésük, hiszen a hatóságoknak még új szabályokat kell alkotniuk hozzájuk.

Nem lesz könnyű az önvezető technológia elfogadtatása sem, viszont addig, amíg eljutunk az autonóm repülésig, ott az arany középút, a személyzet nélküli légi jármű – ezt távirányítással vezetnék erre kiképzett személyek, minden bizonnyal fix légifolyosókon.

A légitaxik bevezetéséhez az USA áll a legközelebb, lévén, hogy ott már a hatóságok is elkezdtek felkészülni az engedélyezésükre (lásd a protokollok kidolgozását segítő NASA AAM programját). A szakértők kb. a 2030-as évre várják, hogy tisztázódik minden adminisztrációs kérdés, illetve az, hogy a járművek hogyan illeszthetők be a meglévő légiirányító-rendszerekbe. Ha ez megtörténik, a UAM gyors növekedésnek indul: a prognózisok szerint 2040-re egy-, 2050-re pedig már kilencbillió dollárt érő iparág lesz.

Gábor János, NEW technology