Ha egy jármű közúti baleset részesévé válik, a haladási sebesség utólagos meghatározása kulcskérdés. A rendelkezésre álló adatok azonban nem mindig elegendőek, hiszen egy terepi baleset során nem csak a járművön kialakult deformációkat kell megvizsgálni, hanem olyan helyszíni sajátosságokat is, mint a talaj típusa, állapota és nedvességtartalma. Cikkünkből megismerhetjük dr. Máthé László gépészmérnököt, aki a közlekedésbiztonság szakértőjeként töviről hegyire elemezte a járművek felszínnel való kapcsolatát, majd olyan módszert dolgozott ki, amellyel segítheti a baleset helyszínére érkező igazságügyi szakértők munkáját.
A közúti balesetben érintett járművek haladási sebességének meghatározásához a műszaki szakértők általában a résztvevők esetleges beszámolóit, a baleset helyszínrajzát, a fékút hosszát, továbbá a sérült járművek műszaki adatait és deformációit veszik figyelembe, munkájukat pedig több szimulációs módszer is segíti. Létezik olyan metódus is, mellyel a jármű sérülésének mértéke alapján lehet az ütközés energiájára, majd a járművek haladási sebességére következtetni. Az említett matematikai szimulációs eljárások azonban korántsem tökéletesek, így a kívánt adatokat csak bizonyos hibával lehet kiszámítani. További pontatlanságokat eredményezhet ráadásul az is, hogy a közúti balesetek során az érintett jármű az ütközés következtében gyakran – a KSH adatai szerint az esetek körülbelül 16 százalékában – letér az épített közútról. Ilyenkor a balesetek körülményeinek pontosabb meghatározása érdekében a fenti adatokon túl bizonyos terepi sajátosságok vizsgálata is indokolt, amit a pályaelhagyásos balesetek jelentős részének nagyon súlyos kimenetele is szükségessé tesz.
A terepi balesetek esetében figyelembe kell venni, hogy az útról letérő jármű a terepre érkezés pillanatában mozgási energiával rendelkezik, további mozgását pedig a terep-jármű kapcsolat fizikai és mechanikai törvényei határozzák meg. Mielőtt a jármű hosszabb rövidebb utat megtéve teljesen megáll, sebességére és mozgási energiájára a karosszéria ütközéskor keletkező sérülései, a talaj és a gumiabroncs kapcsolata, a terepakadályok és a terep egyenetlenségei által gerjesztett lengésgyorsulás egyaránt hatást gyakorol. A tapasztalatok szerint például egy nagyobb méretű terepakadályon történő áthaladás a jármű mozgási energiájának körülbelül 10 százalékát emészti fel.
Dr. Máthé László, a Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kar Járműtechnika Tanszékének egyetemi adjunktusa a fenti probléma kapcsán több járműbiztonsággal és balesetelemzéssel foglalkozó hazai és külföldi szakemberrel is konzultált. „Az egyeztetések során kiderült, hogy a terepre behatoló járművek mozgását befolyásoló talajmechanikai paraméterek hatása korántsem tisztázott, így célul tűztem ki egy olyan módszer kidolgozását, mely a baleset körülményeinek feltárásakor ezeket a korábban figyelmen kívül hagyott adatokat is figyelembe veszi” – meséli a fiatal kutató, aki az eljárás pontosítása érdekében szabadföldi kísérleteket is végzett.
Terepi kutatómunkája során megvizsgálta, hogy az adott talaj gördülési ellenállási tényezője, túrás esetén a túrási ellenállási tényezője, az abroncs felfekvési felülete és belső légnyomása, valamint a talaj típusa és hordképessége milyen hatással lehet a jármű mozgására. „Az eredményekből levonható az a következtetés, hogy baleset esetén a terepre lefutó jármű mozgásának vizsgálata minden esetben nélkülözhetetlen a balesetrekonstrukció során. Az nem vezethet jó eredményre, ha az igazságügyi szakértők mindössze tapasztalati értékekre hivatkoznak, ugyanis a talajparaméterek nem kellőképpen felvett értékeinek használata komoly számítási hibákat eredményezhet. Mindezt egy igazságügyi szakértői szemináriumon meg is erősítették a jelenlévők, és felhívták a figyelmemet arra, hogy a terepjáráselméleti kutatások során kapott eredmények segítségükre lehetnek.” – folytatja a kutató, aki munkája során nemcsak arra ügyelt, hogy a számítások pontosabbá váljanak, hanem arra is, hogy a szükséges új adatok könnyen megadhatók vagy a terepen egyszerűen mérhetők legyenek. „Mindez az igazságügyi szakértők számára jelent könnyebbséget, akiknek a baleset helyszínén általában csak korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre” – tette hozzá a fiatal tehetség, aki a Szent István Egyetem egyik partnerintézményével együttműködve jelenleg is járműbiztonsággal, gyalogosvédelemmel és rakományrögzítéssel kapcsolatos kutatásokat végez.
A cikk megjelenését a Szent István Egyetem támogatta