Tengerbiológia – közérthetően
Él és dolgozik egy fiatal kutató Magyarországon, Németh Richárd. Megvonhatnánk a vállunkat, mondván, na, és mi ebben az érdekes? Az, hogy ez a fiatalember tengerbiológiát tanul az ELTE-n.
Annyit én is tudok a tengerekről és óceánokról, hogy egyelőre nagyon kevés ismerettel rendelkezünk róluk. Elképesztő, hogy minden évben több új fajt is felfedeznek az óceánokban! Németh Richárd szerint az, amit már ismerünk velük kapcsolatban, illetve az új felfedezések nem kapnak kellő hangsúlyt és publicitást, és főleg kis hazánkban nem. A fiatal kutató szerint Magyarországon az emberek alig pár százaléka tudja, mit is csinál az, aki tengerbiológiával foglalkozik.
Rendkívül érdekes kutatási témát választott, hiszen nem cápákkal vagy teknősökkel, hanem szárnyascsigákkal foglalkozik, és az ember által okozott környezeti hatásokat vizsgálja rajtuk. Az emberek felismerték, hogy nagyon fontos a vizeink védelme, amit az is bizonyít, hogy bekerült a köztudatba az a tény, hogy a tengerekbe került műanyagok, valamint az ezek lebomlásából származó mikroműanyagok milyen károsak az élővilágra. Számtalan riasztó képet láthattunk e témában, például olaj borította tengeri madarakról, műanyagkarikába szorult és deformálódott teknősről stb.
Németh Richárd azt szeretné, hogy az emberek többet megtudjanak a tengerek élővilágáról, és hogy tudatosodjon bennük: a tengerek és óceánok védelme ugyanolyan fontos, mint a szárazföldeké.
Miért ezt a kutatási témát választottad? Milyen út vezetett idáig?
Hétévesen jártam a családommal először külföldön. Amikor megláttam a tengert Olaszországban, ez váratlan és óriási hatást gyakorolt rám. A nyaralás alatt végig vagy a tengerben lubickoltam, vagy a partról néztem a hatalmas vizet. Amikor a szüleim megkérdezték, milyen szuvenírt szeretnék hazavinni, gondolkodás nélkül mutattam rá a legnagyobb csigaházra a boltban. Ők nagyon meglepődtek, de én eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, hiszen gyerekkoromban sok mindent gyűjtöttem. Teltek az évek, és kialakult bennem a vágy, hogy amikor csak lehetséges, újra láthassam a tengert, kagylókat és csigaházakat gyűjtsek, búvárkodjak, vagy csak csapódjak ide-oda a hullámok között, mint egy ügyetlen sellő. Lassacskán a szobám megtelt csigaházakkal, mindegyiknek tudtam a nevét, hogy honnan származik, és már nem csak akkor foglalkoztam velük, amikor elutaztam a tengerhez. Rádöbbentem, hogy a tengerbiológia az életem és a mindennapjaim részévé vált. Ezek után nem is volt kérdés, hogy ezzel a témával szeretnék komolyabban foglalkozni, bár Magyarországon ez kissé szokatlan választás. Némi kutakodás után megtudtam, hogy a tengerek élővilága óriási veszélynek van kitéve a különféle szennyezések és az emberek felelőtlensége miatt. Ez a felelőtlenség azért is harapózhatott el, mert a legtöbben nem ismerik igazán ezt a világot. Ezért a célom az, hogy minél többen megismerjék és megszeressék ezt az alig ismert világot – vagy akár annyira beleszeressenek, mint én.
Társadalmi szempontból miért jelent újítást a kutatásod?
A tengerbiológia és annak vívmányai nem hatnak olyan mértékben a társadalomra, mint például egy betegség ellenszerének a felfedezése, vagy más fontos emberi probléma megoldása. A tengerek azonban nagy szerepet játszanak az emberek mindennapi életében. A világon rengetegen élnek meg a halászatból, és sokan fogyasztanak különféle tengeri élőlényeket. Számos közösség fő táplálékát képezik a halak és más tengeri élőlények; ezek a csoportok a tengeri élőlények tömeges kihalása esetén rendkívül nehéz helyzetbe kerülnének.
A tengerek és óceánok a Föld kétharmad részét teszik ki, mégis nagyon keveset tudunk róluk világszinten is. Meg kell ismertetni az emberekkel a tengerek és óceánok világát, megmutatni azokat az oldalait a témának, amelyeket még nem ismernek, hogy ne az legyen az általános felfogás például hazánkban, hogy “Miért foglalkozzunk a tengerekkel, hiszen messze vannak”, mert az egész emberiséget érinti e vizek sorsa, és ha az embereket elkezdi mindez érdekelni, az társadalmilag is újdonságnak számít. Ha meg akarjuk védeni a tengereket és óceánokat, előbb meg kell ismernünk őket, hogy helyesen tudjunk cselekedni értük. Mindenkihez szeretnék szólni, hogy ne csak sopánkodjunk a tengerek szennyezése miatt, vagy csak szörnyülködjünk a műanyagszigeteken. Együtt kell fellépnünk ezek megállításának, felszámolásának érdekében.
Mit gondolsz, a kutatásod alapján hol fog tartani a saját tudományágad tíz év múlva? Mit vársz a következő tíz évtől?
Reményeim szerint egyre inkább hangot fog kapni a tengerek védelme, és törvényekkel is fellépnek a túlhalászat és a vegyi anyagok tengerbe öntése ellen. Átfogó védelmi tervre lenne szükség, amelyhez minden ország hozzáadja a saját részét. Szeretném, ha tíz év múlva sokkal több ember ismerné ezt a világot és a tengerbiológiát mint tudományt. Egy dinamikusan fejlődő tudományágról van szó, ami egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap, és egyre több kutatás irányul a tengerek felfedezésére. Ezért nem akarhatjuk, hogy mi, magyarok kimaradjunk ebből, hiszen rengeteg új információt rejt ez a világ. Szeretném, ha országunknak komoly szerepe lenne a tengerek kutatásában, annak ellenére, hogy nincs tengerpartja.
Czakó Miklós, NEW technology