Nagy pofon a vegyipar és a műanyaggyártás számára: már rég kevés a dekarbonizáció

Miközben a világ a közlekedés és az energiatermelés kizöldítésére figyel, a háttérben a műanyagok, a csomagolóanyagok és a műtrágyák gyártása a klímavédelem legnagyobb kerékkötőjévé vált. A globális petrolkémiai iparhoz köthető szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi trendek mellett 50 százalékkal nőhet 2050-re.

A Sheffieldi Egyetem friss kutatása, amelyet a Nature Sustainabilityben foglaltak össze,  arra jutott, hogy a legnagyobb kibocsátást az etilén- és az ammóniagyártás adja. Előbbiből műanyagok, csomagolóeszközök és tisztítószerek készülnek, utóbbi pedig a műtrágyagyártás alapja.

A szakemberek most először térképezték fel a szektor kibocsátását globális szinten: több mint 37 ezer üzemet, 81 terméket és több mint kétezer gyártási folyamatot vizsgáltak meg.

A Dr. Fanran Meng által vezetett kutatás rávilágított: az iparág pusztán technológiai újításokkal nem érheti el a nettó zéró kibocsátást. Hiába állnak át zöldáramra, vetnek be bioalapú nyersanyagokat vagy szén-dioxid-leválasztó rendszereket, a kibocsátás így sem szorítható vissza teljesen.

„A petrolkémiai ipar kibocsátásai már most óriásiak, és a kutatásunk azt találta, hogy változatlan üzletmenet esetén 2050-re 50 százalékkal emelkedhetnek” – magyarázta a docens, hozzátéve, hogy „sajnos a petrolkémiai ipar összetettsége és az a kulcsszerep, amelyet a mindennapi termékek alapjaként betölt, azt jelenti, hogy nincs egyetlen csodafegyver: még egy rendkívül optimista forgatókönyv sem viszi a szektort nettó zéróra 2050-re”. Fanran szerint ez akkor is igaz, ha jelentős villamosenergia-dekarbonizáció megy végbe, vagy teljeskörűen bevezetik a szén-dioxid-leválasztást és a bioalapú nyersanyagokat. „A petrolkémiai termékek iránti kereslet csökkentése is része kell legyen a megoldásnak – tisztább termelés mellett.”

Az adatokból kiderült továbbá az is, hogy a környezeti terhelés rendkívül egyenlőtlen: a globális kibocsátás 53 százalékáért a gyárak csupán 10 százaléka felel.

A döntéshozók és az iparági szereplők munkáját segítendő a kutatók egy nyílt hozzáférésű online felületet is létrehoztak, amely üzemekre, termékekre és országokra lebontva mutatja az üvegházhatású gázok kibocsátását, így pontosan látható, hol kellene sürgősen beavatkozni.

A kereslet visszaszorításának szükségességét támasztották alá egyébként az ENSZ 2024-es és 2025-ös műanyaggyártással kapcsolatos tárgyalásai is, ahol a felek éppen a gyártási korlátok bevezetése miatt nem jutottak dűlőre.

Gábor János, NEW technology