Kína egy nagy hatótávolságú hiperszonikus rakétát tesztelt a múlt év végén, ami új korszakot jelenthet a fegyverkezési versenyben. A Pentagon ezzel szemben a médiazajt elkerülve újszerű módon közelítette meg a kérdést, és olyan eszközön dolgozott, amely semlegesítheti ezeket a fegyvereket – írja cikkében a Scientific American.
Tavaly december végén az USA Védelmi Minisztériumának Rakétavédelmi Ügynöksége (Missile Defense Agency – MDA) engedélyezte néhány vállalatnak – L3Harris Technologies, Northrop Grumman –, hogy a hiperszonikus és ballisztikus nyomkövető térérzékelő (Hypersonic and Ballistic Tracking Space Sensor – HBTSS) rendszerhez fűződő tervezéseket és prototípusgyártást végezzenek. A fejlesztések a Pentagon egyik legnagyobb technikai kihívását hivatottak megoldani, azaz hogyan lehet észlelni és nyomon követni a hiperszonikus fegyvereket, amelyek kihasználhatják a mai radarhálózatok holtterét.
Észlelhetetlen rakéták csapódhatnak be?
Oroszország és Kína hiperszonikus rakétákat – ezek abban különböznek a ballisztikus rakétáktól, hogy képesek manőverezni a cél felé vezető úton – állított hadrendbe 2019-ben és 2020-ban, ezzel szemben az USA várhatóan 2023-ig nem mutat be hasonló támadófegyvert. A kínaiak által létrehozott fegyver Mach 5-10 sebességre képes, s egyes források szerint a fellövést követően alacsony Föld körüli pályára áll, akár megkerülheti a bolygót, majd csak ezt követően fordul rá a célpontra. Az űrközeli ív és az irányváltoztatás lehetősége miatt a hagyományos eszközökkel nehézkes ezen fegyverek követése. A kilövés önmagában érzékelhető, de a röppálya egyes szakaszában már elhagyja a földi radarok látómezőjét. Emiatt a védelmi rendszereknek kevés idejük maradhat – ha egyáltalán van –, hogy semlegesítsék a beérkező rakétát.
A fegyver egy bombázó vagy vadászgép által hordozott légi indítású siklóblokk, amely az atmoszféra felső rétegeiben manőverezve halad, és a leoldást követően rakétafokozat gyorsítja fel a megfelelő sebességre, majd becsapódik a célpontba.
Van megoldás a problémára
A HBTSS ezt a problémát hivatott megoldani, ugyanis a nagy hatótávolságú rakétákat folyamatosan nyomon követheti a kilövéstől egészen a potenciális becsapódási pontig. Az észlelési rendszer a Föld körüli pályán található érzékelők hálózatára támaszkodik, amely sűrű és többrétegű műholdakból álló konstelláció, amelyet a Pentagon már elkezdett alacsony keringési pályára állítani. Az ezzel kapcsolatos kísérleteket tavaly júniusban kezdték meg, a projekt kezdeti fázisát pedig a 2022-es és 2023-as években indítják. A telepített szenzorok hőjelzéseket érzékelnek, így azonosítani tudják a rakéták útját, lehetővé téve az amerikai hadsereg számára a célpontok követését.
A HBTSS kulcsfontosságú összetevője, hogy képes legyen megkülönböztetni a gyorsan mozgó fenyegetést a Föld meleg és szabálytalan felületétől. Ez sokkal nehezebb feladat, mint ami a radarok esetében látható. „Képzeljünk el egy izzót, amely rengeteg izzó közelében mozog, ám kizárólag a mozgó testet választhatod ki” – magyarázza Paul Wloszek, az L3Harris Space & Airborne Systems rakétavédelmi igazgatója. „Tudni kell, hogy pontosan hol van, milyen sebességgel halad, és csakis így lehetünk képesek semlegesíteni.”
Sikeres prototípusok
2020 végén az L3Harris és a Northrop Grumman az algoritmusait kompakt, nagy teljesítményű processzorok segítségével futtatta le, amelyek megfelelően kicsik ahhoz, hogy beépíthetők legyenek az űreszközökbe. A két vállalat sikeres érzékelőbemutatót hajtott végre, ami reprezentálta, hogy a rendszereik képesek érzékelni és nyomon követni a célpontokat.
Némethi Botond, NEW technology magazin