Génmódosított tengeri baktérium kötheti meg a légköri szén-dioxidot

Hatalmas, nyitott medencékkel és genetikailag módosított tengeri baktériumokkal kötnék meg a levegőben lévő szén-dioxidot a Harvard és a Stanford Egyetem kutatói. A szakemberek olyan eljárást fejlesztettek ki, amely az óceán vizével és szilikátásványokkal gyorsítja fel a Föld természetes szénelnyelő folyamatait. A kutatók szerint a módszer kockázatmentesen alkalmazható a klímaváltozás elleni küzdelemben.

A koncepcióhoz a természetből vették a mintát: az olivin nevű zöld szilikátásvány vízzel és levegővel érintkezve lassan feloldódik, miközben a vízben lévő szén-dioxidot bikarbonáttá alakítja. A folyamat során azonban a kőzetből kioldódó vas oxidálódik, és rozsdaréteget képez az ásvány felületén, ami leállítja a további oldódást és a szén megkötését is. Bizonyos tengeri baktériumok képesek eltávolítani ezt a bevonatot ún. sziderofór molekulákkal, de a vad típusok azonnal leállnak a termeléssel, amint a növekedésükhöz elegendő vashoz jutnak.

A Harvard Egyetem Wyss Intézete, a Harvard Orvostudományi Kara és a Stanford kutatócsoportja ezért egy elterjedt tengeri baktérium, az Alteromonas macleodii genetikáját módosítva érte el, hogy az egysejtű mindig termeljen sziderofórokat. „Lényegében leválasztottuk a sziderofór-termelést a környezeti vasról” – magyarázta az EurekAlerten megjelent közleményben Neil Dalvie, a kutatás vezető szerzője.

A bostoni kikötőből származó nyers tengervízzel és olivinhomokkal végzett tesztek során a mikrobák 2,6-szorosára gyorsították a kőzet oldódását, és ez az apró rendszer naponta 0,5 gramm szén-dioxidot nyelt el a levegőből.

A kutatók elképzelése szerint az eljárást a jövőben szennyvíztisztítókhoz hasonló, nagy medencékben lehetne alkalmazni, ahol a kezeletlen tengervíz átfolyatása után a megkötött szén-dioxidot tartalmazó, lúgosabb vizet visszavezetnék az óceánba. Pamela Silver, a Wyss Intézet törzstagja szerint könnyen alkalmazható, kockázatmentes környezetmérnöki stratégiáról van szó, amely valódi dekarbonizációs eredményeket hozhat. A szakértők egy része viszont óvatosabb: a kőzet feloldódása során nikkel és króm is kerülhet a vízbe, ami veszélyeztetheti a tengeri élővilágot, a genetikailag módosított mikrobák nyílt vízi alkalmazása pedig szigorú hatósági engedélyezéshez kötött.

Az óceán lúgosítása és a kőzetmállás felgyorsítása körül évek óta éles szakmai vita zajlik a kioldódó nehézfémek kockázatai miatt, ráadásul a korábbi kísérletekben a természetes baktériumok csak minimális gyorsulást tudtak elérni. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, honnan lehetne gazdaságosan beszerezni a szilikátásványokat, és kinyerhetők-e értékes fémek a folyamat során.

Gábor János, NEW technology