Szintlépési kényszer

Exkluzív interjú Tokár Péterrel

A legtöbb témát most a munkaerőpiaci helyzet, a Z-generáció és a munkaerő megtartásának témakörei szolgáltatják. Miben más 2019, mint pl. 2010?

Azt gondolom, hogy a helyzet sajátossága a munkaerőpiacban rejlik, hiszen maga a munkaerőpiac változott meg jelentősen. A mérnök, informatikus szakmák már 10 éve is hiányszakmák voltak, azonban most már minden kvalifikációt, szaktudást igénylő szakma hiányszakmának számít. Ide mondanám az autószerelőket, lakatosokat, villanyszerelőket és a különböző technikusokat is. Ennek az okai, hogy nagyon sokan vonultak nyugdíjba – és még többen fognak a következő években -, sokkal többen mozdulnak a külföldi munkahelyek irányába. Egyre magasabb az az életkor is, ameddig még elindulnak szerencsét próbálni a munkavállalók.

Jelenleg a gazdaság szárnyal, a munkaerőkereslet pedig az egekbe szökött. Mindenhol fejlesztenek, létszámot növelnek, beruháznak, amely pedig munkaerőpiaci frusztrációt okoz itthon.

Ma már egyre több vezető fejében megfordul az a kérdés, hogy miként tudja kiváltani a munkaerőt gépekkel, automatizációval vagy robotokkal, ám még mindig ők vannak kisebbségben. Jelenleg még a munkaerő létszámának a növelésén van a hangsúly, míg később annak kiváltása fog előtérbe kerülni.

Digitalizálunk és automatizálunk mindent, amit lehet. Miben segítheti ez a munkaerőpiacot? Milyen új elvárások alakulnak ki a munkáltatók részéről?

Inkább azt mondanám, hogy a segíthetné. Bizonyos területeken segíti is. Ahol az automatizáció eddig is jelen volt, ott egyértelműen megjelenik ez. Ide sorolom a nagy autógyárakat, autóalkatrészgyártókat és azok beszállítóit. E gyártóknál már a robotizáció is magas szinten van és itt nem is a betanított szakmunkásokra van szükség. A minimum elvárás már a középfokú végzettség, hiszen ők érthetik meg ezeket a technológiákat.

Raktározással foglalkozó cégeknél hallottunk már olyan rendszerekről, amelyeknél már minimális emberi felügyelettel folyik a munka, hiszen nagy biztonsággal tudják ellátni robotokkal az alacsony hozzáadott értékű folyamataikat.

És a munkavállalók részéről?

A mostani helyzet nekik kedvez, ők vannak helyzetben. Megtehetik, hogy most ők kérjenek és ezt a szakszervezetek is jól felismerték. Ezen túlmenően pedig fordult a kocka, hiszen a munkavállalók válogathatnak az állások között és a jobb feltételeket kínáló cégek mellett teszik le a voksukat. Olyan szempontok lettek mérvadókat az utóbbi időben, mint a kedvező juttatási csomagok, a beosztás, a cafeteria-rendszer és a normálisabb vezetők.

Eljutottunk arra a szintre, hogy Budapest és környékén, valamint Nyugat-Magyarországon egy betanított munkás is megkereshet br. 300.000 Ft-ot és ez lett a reális elvárás is részükről. Ha ezt nem kapják meg, fogják magukat és elmennek egy-két országgal arrébb és ott dupláját vagy tripláját keresik meg ugyanazzal a munkával.

Összességében én azt gondolom, hogy ez jó hatással van arra, hogy a vállalatok versenyképesebbek legyenek, ezáltal pedig „jó vagy jobb munkahelyekké” váljanak.

Gyakran mondják, hogy a Z-generációt már nem az érdekli, hogy sokat keressen, hanem inkább az önmegvalósítás, a bizonyítás. Igaz ez?

Jellemző rájuk, hogy egyértelműen rövid távon gondolkodnak. Most azonnal akarnak jó állást, előre lépést és több helyen van is lehetőségük rá. Nem szeretik az unalmas munkákat és ez hatalmas kihívást támaszt olyan munkáltatók számára, akiknél nagy monotonitást tűrő állásokat kínálnak. Nekik ezek a pozíciók unalmasak, nem motiválóak.

Én hiszek benne, hogy ezeket a pozíciókat lehet változatossá tenni, azonban belátom, hogy nagyon nehéz. 10 éve, a graz-i Magna Steyr gyárában voltam, ahol kézi összeszereléssel építettek össze középkategóriás autókat. Már akkor úgy alakították ki a folyamatokat, hogy minden egyes feladatot maximum 2 óra alatt meg lehet tanulni és ezeket kéthetente rotálták, tehát egy-egy munkavállaló két hétig végezte ugyanazt a feladatot, így biztosítva neki azt, hogy ne unja meg azt, amit csinál.

Úgy gondolom, hogy ha ezt meg lehetett külföldön csinálni, akkor máshol is meglehet. Ehhez persze a munkafolyamatokat nagyon le kell egyszerűsíteni, ami költséges, de hosszú távon sokat lehet vele nyerni. Jelenleg inkább a monotonitást tűrő munkavállalókat keresők vannak többségben.

Jelenleg oktatják a munkavállalóikat a vállalatok? Elsősorban az ipari cégekre gondolva, vagy inkább ez megmarad a back office-osok részére?

Nagyon komoly hiányosságok vannak. Sok cég a betanítást sem veszik komolyan, amely nagyobb fluktuációhoz vezethet. A munkavállaló nem tudja, hogy mit kell csinálnia és pontosan mit várnak el. Ez feszültséget okoz mindkét fél számára.

A nagyobb cégek egyre inkább alakítják ki saját oktatási programjukat, hogy a saját rendszereikre tanítják meg a kevésbé kvalifikált vagy érettségizett – és akár idősebb – munkavállalókat, így biztosítva a piacképes és friss tudást számukra.

Ipar 4.0, automatizálás, robotizálás. Ha ez mindenhol tetten érhető lesz, milyen lesz ezeken a munkahelyeken dolgozni?

Az biztos, hogy ha kellően változatos munkaköröket és jó munkakörülményeket tudnak biztosítani a munkáltatók, akkor élmény lehet ott dolgozni. A technológia fejlődésével olyan lehetőségek nyílnak meg, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy újfajta módokon dolgozzanak a munkavállalók. Sok minden ellátható távmunkában, egy-egy megbeszélésen nem is kell már feltétlenül fizikálisan ott lennünk.

Ahhoz, hogy ilyen munkakörülmények alakuljanak ki az informatikának és az automatizációnak is egy magasabb szintre kell lépnie. A munkavállaló részéről a globális megértés – a technológia, gazdaság megértése – képessége fog kiemelkedni, hiszen így tud majd alkalmazkodni a gyorsan változó világhoz.

Minden ipari forradalom erről szólt, hiszen az alkalmazott technikák léptek egy szintet, amelyhez gyorsan kellett alkalmazkodni.

Milyen fő kompetenciák lesznek elvártak és hogyan tud erre készülni egy tudatos tervező?

Ami nem változik e tekintetben, az interperszonális képességek. Ahhoz, hogy valaki jól boldoguljon valaki, jó kommunikációs képességek szükségesek. A nyelvtudás is fontos, hiszen – főleg az iparban – egyre több külföldi beszállítóval, ügyféllel dolgozunk nap mint nap.

Azt nehezen tudom elképzelni, hogy a személyes kontaktust igénylő munkaköröket robotok vagy például chatbotok váltsanak ki, hiszen például egy HR-es, ügyfélszolgálati munkatársat nehezen tudnak kiváltani, bár erre is vannak már fejlett példák főleg az Egyesült Államokban.

Ahol jelenleg azt gondolják a munkavállalók, hogy nekik elég lesz a 8 általános elvégzése, rossz úton járnak, hiszen egyre magasabbak az elvárások és a digitális szakadék köztük és a munkáltató általi elvárások között egyre nagyobb lesz. Most is vannak olyan szalagmunkák, amelyeket már robotok végeznek el, így elvéve az alacsony képzettségű emberek munkáját.

Véleményed szerint milyen munkakörök alakulnak ki a következő években, amelyek még nincsenek, de minden bizonnyal gyerekeink már választhatják maguknak, mint karrier lehetőség?

Nehéz olyanra gondolni, amit még nem látott az ember. Inkább azok a szakmák fognak felértékelődni, amelyek az új technológiákat érinti. Nagyon aktuális az elektromos autók megjelenése és terjedése. Az autószerelők például még nincsenek erre felkészülve, hiszen ahhoz, hogy akár diagnosztizálja a problémát, villanyszerelői képesítésre van szüksége. Erre válaszul az egész, a területet meghatározó oktatási program, a foglalkoztatás fog átalakulni.

Igaz, gyerekcipőben jár például a drónokkal való házhozszállítás, azonban ezek karbantartása, felügyelete és összehangolása hihetetlen tudást fog igényelni, elsősorban az IT-szakemberek részéről.

Czakó Miklós, NEW technology