Az Ipar 4.0 másnapján – új lehetőségek és kihívások
Sok cikk részletezi az Ipar 4.0 bevezetésének lehetőségeit, de senki nem beszél vagy ír arról, hogy a bevezetést követően – a felmerülő új lehetőségek mellett – milyen problémákkal, informatikai és emberi akadályokkal kell megküzdenünk, illetve hogy ezeket miként kezeljük, és egyáltalán hol találhatunk megoldást a gondokra.
Az emberiség történetének közelmúltja szorosan összefügg az iparosodással, a termelési módszerek fejlődésével. Ezt követték az új viszonyoknak megfelelő társadalmi változások is. Az első ipari forradalom a gőz energiájának hasznosításáról, a gépesítésről, végeredményben a termékek gyorsabb előállításáról szólt.
A második ipari forradalom az elektromosság felhasználásával, a gyártósorok létesítésével a tömegtermelést valósította meg, így olcsó termékeket állítottak elő, amelyek sok ember számára váltak elérhetővé. A harmadik lépésben megjelentek a programozható, részben automata gépek, és rohamos fejlődésnek indult a számítástechnika, az információtechnológia. Az adatok tárolása és továbbítása könnyebbé és gyorsabbá vált.
Mind a három ipari forradalom idején az emberek legfőbb félelme az volt, hogy elveszítik a munkájukat: a gépek feleslegessé teszik az emberi munkaerőt, ezzel megszüntetik a munkahelyeket. Ez a félelem szerencsére mindig alaptalan volt, és az Ipar 4.0 idején sem fog valóra válni, csak a munkakörök és a feladatok változnak meg – ahogy az a múltban is történt.
Egy építkezésen például egy árkot nem öt ember ás ki kézi erővel, hanem egyetlen munkagép, amelyet egy személy kezel, és karbantartók gondoskodnak a gép munkaképességéről. Ezt a gépet meg kellett tervezni, el kellett készíteni, értékesíteni kellett – mindezek a folyamatok viszont új munkahelyeket teremtettek, más jellegű, új feladatokkal.
Jelenleg a negyedik ipari forradalom idejét éljük, amely sok újdonsággal szolgál számunkra, és még mindig vita tárgya, hogy mit is értünk pontosan alatta. Az alábbiakban kifejtjük, hogy milyen lehetőségek kiteljesedését jelentheti; azonban az iparáganként változó, hogy az egyes jellemzők mekkora hangsúlyt kapnak.
Az Ipar 4.0 jellemzői
A gépek kommunikálnak egymással: a legújabb berendezések hálózati kapcsolaton keresztül kommunikálnak egymással, és egy esetleges változásra „önállóan” tudnak reagálni.
Big data: a rengeteg rendelkezésre álló adatot és azok összefüggéseit új módszerekkel kell feltárnunk, az eddig használt feldolgozási módszerek már nem mindig megfelelőek. Új lehetőség, hogy az adatokat a társ- és támogató szervezetek is megkapják, és fel tudják használni azokat a saját szempontjaik szerinti elemzésekre.
Mesterséges intelligencia: a programok ma már képesek a tanulásra – reagálnak a környezeti változásokra, és jövőbeni választásaikat a múltbéli eseményeknek megfelelően tudják alakítani.
Robotizálás: az ember számára megterhelő, veszélyes vagy monoton feladatokat gépekkel végeztetjük el.
Vizualizáció: a begyűjtött adatok diagramok formájában valós időben megjeleníthetők.
Nyomon követés: az alapanyagok, a félkész- és késztermékek aktuális helyéről, állapotáról és készültségi fokáról folyamosan nyerhetünk információkat.
Valós idejű adatok: a gyártóeszközök saját vezérlési rendszerükből vagy az utólag telepített érzékelők segítségével valós idejű, élő adatokkal látják el a termelési rendszert. Ezek az adatok távoli eléréssel, akár egy okostelefonnal is ellenőrizhetők.
Mit várunk az Ipar 4.0-tól?
Az új technológiától a vállalkozások vezetői általában minőségjavulást, a hatékonyság növekedését, ezeknek köszönhetően pedig költségcsökkenést, valamint átláthatóságot várnak. Ezek a technológiai megoldások pozitívan befolyásolhatják, fejleszthetik egy vállalkozás termelését, továbbá a hibalehetőségeket is jelentősen csökkentik. A részben vagy teljes egészében digitális üzemek versenyelőnyre tehetnek szert azokkal szemben, akik még nem élnek ezekkel az új lehetőségekkel. Egyetlen dolgot nem kapnak meg az új technológiáktól: a feltárt problémák megoldását.
Új problémák, amelyek megoldásra várnak
Az Ipar 4.0 bevezetésével a pozitív hatások mellett új, megoldandó problémákkal is szembesülünk. A rengeteg adat miatt növelni kell az IT-biztonság szintjét, új adatelemzési eszközökre van szükség, máshogy kell tervezni és szervezni a termelést. Ezek olyan technikai jellegű problémák, amelyek műszakilag megoldhatók.
Azonban az emberi eredetű problémák már az egész vállalkozást érzékenyen érintik, ugyanis a friss, pontos és vitathatatlan adatok olyan problémákra világítanak rá, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha például kiderül, hogy a gépsor csak 60%-on termel, hogy rengeteg mikroleállás lassítja a termelést, vagy hogy a különböző termékek gyártása közötti átállás túl sok időt vesz igénybe, esetleg a selejtarány a 15%-ot is eléri, akkor belső viták alakulnak ki, vádaskodások hangzanak el, és bűnbakkeresés kezdődik. A vezetőség részéről általában ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el: „Eddig miért nem tudtam erről? Miért nem kaptam korrekt tájékoztatást? Mindig megbíztam az embereimben, most meg kiderül, hogy nem dolgoznak rendesen!” Előfordult, hogy egy vállalatvezető inkább lemondott a technológiai fejlesztésről, mert félt szembenézni a lehetséges emberi nehézségekkel.
Akkor mi mégis a megoldás? A legfontosabb az, hogy ne keressünk felelősöket vagy bűnbakokat! Valószínűleg nincs is ilyen személy; eddig a kollégák sem tudták a pontos számokat, vagy nem tudták megoldani ezeket a problémákat. Az is lehet, hogy nem kaptak megfelelő vezetői támogatást vagy eszközrendszert a megoldás elősegítésére. A jó hozzáállás az, hogy hagyjuk a múltat, nézzünk előre, és próbáljuk megoldani az éppen fennálló helyzetet. Ekkor ér minket a második meglepetés.
Attól még, hogy tisztán látjuk az adott helyzetet és a problémákat, azok nem oldódnak meg maguktól – teljesen új feladat vár ránk, és nem is kicsi. Az emberi problémákat nem a technológia, hanem a lean-szemlélet segítségével tudjuk megoldani. (A lean-szemlélet lényege a pazarlás mindennemű formájának megszüntetése.) A lean eszközrendszere – ami nem jár jelentős beruházással – segítségével oldhatók meg azok a problémák, amelyek a digitalizáció, vagyis végső soron az Ipar 4.0 bevezetésének során a felszínre kerültek.
A dolgozók új szerepköre a jövőben inkább a fejlesztés és koordinálás lesz, mint a gépek beállítása és kiszolgálása. Az új feladatokhoz szükséges képességek az emberek nagy részében megvannak, és megfelelő motivációval, illetve a lehetőségek megteremtésével felszínre hozhatók. Többek között dolgozói ötletkezeléssel, kaizen-alkalmak tartásával (kaizen: egy japán módszer, amely szerint az élet minden területén, ahol emberek tevékenykednek, meg lehet valósítani, azaz mindig jobbá és jobbá lehet tenni bármilyen tevékenységet és így annak eredményét.) és minőségi körökkel biztathatjuk kollégáinkat arra, hogy szívesen részt vegyenek a fejlesztésben.
Ne feledjük: természetes intelligencia is kell a mesterséges mellett…
Tatai István
Lean-szakmérnök