A világ ma egészen más helynek tűnhet, mint néhány hónappal ezelőtt. Gyártási szempontból azonban a koronavírus-krízis előtti trendek közül sok ma is ugyanolyan releváns, mint korábban – állítja többek között a Fabricating & Metalworking.
A szakmai weblap bejegyzésében John Young, az EU Automation APAC igazgatója azokat az új gyártási kihívásokat elemezte, amelyekkel a gépipari szereplők szembesülnek, és ajánlásokat tesz, hogy a gyártóknak mit kell tenniük folyamataik fejlesztése érdekében.
Mára már klisévé vált, hogy a koronavírus-járvány mindent megváltoztat. Ám ha összehasonlítjuk a járvány előtti időszakot a jelennel, azt találjuk, hogy sok olyan kihívás és trend, amelyek a következő hónapokban és években nagy valószínűséggel meghatározóak lesznek a gyártás szempontjából, gyakorlatilag ugyanazok, amelyekről a válság előtt is beszéltünk.
A legfontosabb kihívás – vagy lehetőség – az új technológiák potenciális hatása, különösen a negyedik ipari forradalom szempontjából. A kérdés az, hogy ezek a technológiák alapvetően átalakítják-e a gépipart, vagy sem? A koronavírus hatása vajon lassítja a jövő technológiáinak alkalmazását? Mivel az üzleti bizonytalanság arra készteti a vállalatokat, hogy alaposan meggondolják a drága fejlesztések bevezetését, vajon milyen mértékben várható modernizációs törekvés a részükről? Lehet, hogy a válság mégis inkább felgyorsítja a már zajló forradalmat, mivel a gyártási folyamatok automatizálása még aktuálisabbá vált? Mint ahogyan a válaszokból mindjárt kiderül, mindkét verzió igaz.
Felgyorsult modernizáció
A szakmai magazinokban, weboldalakon rendszeresen olvashatunk az új technológiák csodáiról, a forradalmi adalékanyagokról és a legújabb, még funkcionálisabb gépekről. Az öttengelyes CNC-megmunkálás például lehetővé teszi a gépek számára, hogy bonyolultabb geometriával dolgozzanak, és olyan vágásokat végezzenek, amelyek elérhetetlenek lennének egy három tengelyen működő, régebbi gép alkalmazásával.
Az üzemek tulajdonosainak el kell dönteniük, hogy mikor és mennyit érdemes befektetni ezekbe a technológiákba. Egyelőre kétséges, hogy az automatizálás csábítása erősebb lesz, mint valaha. Azok a modern gépipari eljárások, amelyek kevesebb emberi ráfordítást igényelnek – az alapvető folyamatok automatizálásának köszönhetően –, már korábban is vonzónak számítottak. Ezt jól mutatja, hogy sok gépgyár választotta a több automatizálási funkcióval rendelkező megoldásokat a hagyományosakkal szemben, még akkor is, ha egy egész évig tartott a teljes integráció.
A korai alkalmazók érezni fogják, hogy a döntéseiket a közelmúlt eseményei igazolják, és egyelőre rugalmasabban is viszonyulnak a kihívásokhoz. Mivel alig szükséges közvetlenül a gyártási folyamatba bevonni az embereket, ezek az üzemek kevésbé érzékenyek a leállások vagy a hosszabb társadalmi távolságtartási intézkedések hatásaira.
Hasonlóképpen, a digitalizáció nemcsak hatékonyságnövelést jelent, és kiküszöböli az emberi hibák kockázatát, hanem lehetővé teszi a távoli megfigyelést is. Ezek a tényezők a negyedik ipari forradalommal járó technológiák számára igen kedvezőek. Ha a jelenlegi válság hatására valóban fel fog gyorsulni az új technológiák bevezetése, akkor ezt jó eséllyel a legtöbb ipari szereplő ünnepelni fogja. Azok azonban, akik nem engedhetik meg maguknak a drága újdonságokat vagy a rendszer mélyebb átalakítását, nem kell, hogy emiatt rosszul érezzék magukat. Valószínűleg észszerűbb egyfajta evolúcióról, mint forradalomról beszélni, melynek kibontakozása messze nem egységes és nem is olyan hirtelen történik, mint ahogyan azt gyakran bemutatják.
Éppen ezért a legfontosabb az, hogy a gyártók ügyesen megtalálják az arany középutat, amikor már rendelkezésükre áll a megfelelő tudás, információ és erőforrás a modern technológiák bevezetésére, de még nincsenek nagyon lemaradva saját versenytársaikhoz képest.
Az elavulás elkerülhetetlen
Az elavulás a technológiai fejlődés elkerülhetetlen következménye, melynek kezelése komoly kihívást jelent a gépipari szereplők, gyártók számára. Ez a múltban sem volt másként, például a megmunkálás során a lyukasztószalag-technológia elavulttá vált a modern CNC-gépek megjelenésekor. A „termékelavulás” kifejezést pedig olyan helyzetekben használhatjuk, amikor a beszállító többé már nem szállít valamilyen alkatrészt. Ez a következő években nagyobb probléma lesz.
Az elavulás folyamatát gyorsítja, hogy egyre inkább a számítógépekre és az elektronikára támaszkodik a gyártás. Az ipari rendszereket általában hosszú éveken át fenntartják, sok elektronikus alkatrész élettartama azonban rövidebb, mivel a fejlődést a fogyasztói piac igényei, nem pedig az ipar igényei vezérlik. Ez egy olyan dilemma, amellyel a gépipari tulajdonosok korábbi generációjának nem kellett szembenéznie.
Hegyi Heni, NEW technology