Kettészakadt a világ az energiaválság árnyékában

A Hormuzi-szoros körüli feszültség és az ellátási útvonalak bizonytalansága nem várt módon rajzolta át a globális energiatérképet. A geopolitikai kockázatok fordulathoz vezettek: az energiát importáló országok ma már háromszor gyorsabb ütemben fejlesztik a tisztaenergia-kapacitásaikat, mint a fosszilis energiahordozókat exportáló államok. A DNV nemzetközi minőségbiztosítási és kockázatkezelési szakértő vállalat legfrissebb jelentése rámutat: az energiabiztonság iránti vágy erősebb hajtóerővé vált, mint a dekarbonizáció, ami mélyülő szakadékot hoz létre a világgazdaság szereplői között.

Az importőr régiók – köztük Kína, India és Európa – elsődleges energiamixében a nem fosszilis források aránya 2,2 százalékponttal emelkedett az elmúlt öt évben. Ezzel szemben az exportőr régiókban, mint amilyen a Közel-Kelet, Észak-Amerika és Oroszország, ez a növekedés mindössze 0,7 százalékpontot tett ki. Míg az egyik oldal a kiszolgáltatottságát csökkenti a zöldítéssel, a másik oldal a kieső kínálat pótlására és a kitermelés növelésére koncentrál.

Az elemzés rámutat: a közel-keleti feszültségek hosszú távú kockázatot jelentenek az olaj- és gázexportőröknek, mivel a fogyasztók – kényszerűségből – diverzifikálják a forrásaikat.

Az előrejelzések szerint a Közel-Kelet 2050-re a globális olajtermelés nagyjából 40 százalékát adja majd – ami jelentős visszaesés a korábban várt 50 százalékos részarányhoz képest. Egy külön elemzés azt is megvizsgálta, hogy ha a térségbeli konfliktusok 2030-ig elhúzódnának, akkor a magas árak miatt 4–6 százalékkal esne vissza a globális olaj- és gázkereslet. Ez a csökkenés maradandóvá válhat, mivel a kormányok felgyorsítják az alternatívák bevezetését.

A riport különbséget tesz az érett, versenyképes technológiák és a politikai támogatásra szoruló megoldások között. A napenergia, a szárazföldi szélenergia és az akkumulátoros tárolás rohamtempóban terjed a csökkenő költségeknek köszönhetően. A beépített akkumulátorkapacitás az elmúlt öt évben a 14-szeresére nőtt, fokozatosan kiszorítva a fosszilis tüzelőanyagokat a villamosenergia-termelésből.

A nehezen villamosítható ágazatok viszont, köztük a hidrogéntechnológia vagy a szén-dioxid-leválasztás (CCS) fejlesztése, megtorpant a magas költségek miatt. A nukleáris energia érdekes módon kivételt képez: a beépített kapacitás a következő évtizedben 30 százalékkal, 2060-ig pedig 170 százalékkal nőhet, hiszen az országok az ellátási láncok kockázatai ellenére is keresik a stabil, alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokat.

Gábor János, NEW technology