Durva nyomás alatt a kritikus ásványok piaca – az EV-k és az adatközpontok miatt

Az elektrifikáció és az adatközpontok gyors bővülése olyan mértékben növeli a kritikus ásványok iránti keresletet, amelyet a jelenlegi ellátási láncok nem tudnak fenntartható módon kiszolgálni. Erre a következtetésre jutott legalábbis a Kearney tanácsadó cég és a Világgazdasági Fórum (WEF) közös riportja.

Az elemzés szerint a lítium-kitermelést meg kell duplázni, míg a rézkínálatot 50 százalékkal szükséges növelni ahhoz, hogy a következő tíz évre prognosztizált igényeket kielégítsék.

A lítium keresletének 86 százalékát az elektromos járművek fogják adni, miközben a kobalt iránti igény 55 százaléka, a ritkaföldfémek felhasználásának pedig egyharmada szintén az EV-szektorhoz kötődik. A jelentés rámutat, hogy az ellátási láncok akkor is csak a várható lítium- és grafitkereslet 35–45 százalékát tudják fedezni, ha minden tervezett új projekt megvalósul.

A Kearney és a WEF hangsúlyozza: a kereslet növekedése nem egyetlen iparághoz köthető. Az elektrifikáció mellett a digitalizáció, különösen a mesterséges intelligencia térnyerése is jelentős szerepet játszik az ásványi anyagok iránti igény növekedésében, és ezek a folyamatok várhatóan túlfeszítik az ellátási rendszereket.

Az adatközpontok hatása a nyersanyagpiacokra

A jelentés szerint az AI gyors terjedése miatt 2030-ra akár megháromszorozódhat az adatközpontok kapacitása. Ezt a bővülést 2030-ig 3–7 billió dollár értékű beruházás támogathatja, és a növekedés közvetlen hatással van több kritikus anyag felhasználására.

Az előrejelzés alapján 2035-re az adatközpontok a globális galliumfelhasználás hat százalékát és a germánium iránti kereslet 2,4 százalékát adhatják.

Mindkét elem kulcsszerepet tölt be a félvezetőgyártásban, amely az adatközpontok működésének alapját jelenti.

A jelentés szerint a globális elektrifikációs célok eléréséhez 2035-ig 60 millió kilométernyi új vagy cserére szoruló villamosenergia-hálózati vezetékre is szükség lesz. Ez az infrastruktúra a világ rézkeresletének 22 százalékát, vanádiumkeresletének 29 százalékát és lítiumkeresletének hét százalékát köti majd le.

A jelentés összeveti az ipari létesítmények és a bányászati projektek megvalósítási idejét is. Míg például az akkumulátorgyárak viszonylag gyorsan bővíthetők, az elsődleges nyersanyagokat biztosító bányák jellemzően 10–20 év alatt kezdenek el termelni. Ez a különbség jelentős időbeli eltérést eredményez a kereslet és a kínálat között.

Gábor János, NEW technology